Budapest, 1982. (20. évfolyam)
5. szám május - Pödör László: Nem jó a kankó...
Nem jó a kankó... Kodály Zoltánnal a háború után a Corvina Kiadóban töltött első esztendőmben találkoztam újra össze, 1955-ben. Korábban is ismertem, de csak futólag: még az Eötvös Kollégium egyik év végi kerti ünnepélyén találkoztam vele, amikor Nagy Ferenc vezetésével a kollégiumi „dupla-kvartett" — amelynek többek között, Mód Péterrel és Jankovich Ferenccel együtt én is tagja voltam — Kodály- és Bartók-dalokat adott elő. 1955-ös találkozásunk más természetű volt: ekkor készült a Corvina „A magyar népzene" német kiadására, s a szöveg gondozását a kiadó rám bízta. A fordítást a Zeneműkiadó Vállalattól vettük át. Szabolcsi Bence véleménye szerint még szükség volt némi átdolgozásra, amit el is végeztettünk, s Kodály a szöveget megfelelőnek találta. Sajnos azonban az illusztrálás célját szolgáló népdalok szövegének prózai, szó szerinti fordítását nem olvasta el, nem volt rá ideje; a fordítást egyébként három, ebben a témában akkoriban tekintélynek számító fordító végezte, akik egymást ellenőrizték. Amint később kiderült, nem eléggé nagyon elkelt volna Kodály ellenőrzése. Mikor aztán az 1956-ban megjelent német kiadás után 1960-ban sor került az angol változat elkészítésére is, amelyet németből fordítottak, kitört a botrány! Egy reggel Szabolcsi Bence kétségbeesetten telefonált, s közölte, hogy Kodály „rettenetes" lejterjakabot talált az egyik népdal német és angol szövegében. Ki a hibás? A fordítók? A szerkesztő vagy a legfőbb gondozó, Szabolcsi Bence? Abban mindnyájan megegyeztünk, hogy a hiba forrásául szolgáló népi elnevezést egyikünk sem értette helyesen, tehát hiába volt minden ellenőrzés a részünkről. Miről volt szó? Ezekben a sorokban (most fejből idézek, talán nem egészen pontosan) :,,.. .elfogyott a kankó, megmaradt a kankó, de (!) az nem igen jó" — a fordító a kankó szót, amely rövid szűrkabátot jelent (!), a gonorrheával azonosította, mint ahogyan az átlagolvasó valószínűleg maga is így érti. Ebből sikeredett aztán ki a „rettenetes" letterjakab: die Banknoten sind verloren gegangen, nur der Tripper ist geblieben, der ist aber nicht sehr gut." Itt most nem idézem fel Szabolcsi Bence diplomáciai közbenjárásának minden apró részletét. Elég annyi, hogy végül is sikerült lecsendesítenie a Mester jogos felháborodását, aki egyébként haragja csillapultával szokásos humorával intézte el a dolgot. Az angol szöveget kijavította, s hozzám intézett következő levelével tett pontot az ügy végére: Kedves Pödör! Naponta vártam újabb telefonját, de hogy nem jött, mégis elküldöm a fordításokat, néhány vaskos félreértés van bennük. Nagy kár hogy a németet nem nézte át senki, így a (szűr! -kankót) Trippernek fordították, s most egy német majd ebből a nemi bajok hazájának fog minket deklarálni. Hát legalább angol nyelvterületen ne legyen ez a hírünk. Jó (szűrt)kankót kívánva a hidegben Kodály Kívánságát, immár helyesen értelmezve a szót, azóta is mindig emlékezetembe idézem a télvégi hidegben. Pödör László