Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - PESTI TÜKÖR

A Nagy-Duna-híd Mint ismeretes, tavaly a Közlekedési Mi­nisztérium nemzetközi versenytárgyalást hir­detett a világbanki hitelből épülő M0-ás au­tópálya és a hozzá kapcsolódó hidak építésé­re. Ez utóbbiak kivitelezésére a Hídépítő Vállalat kapott megbízást. A Nagy-Duna-híd — melyet Sigrai Tibor, az Uvaterv tervező­irodájának igazgatója tervezett — a Csepel­sziget és a Háros-sziget alsó csúcsa között íveli át majd a Dunát. A nyolcszáz méter hosszú, 22 méter széles vasbeton szerkezet tíz pilléren nyugszik majd. Az előkészítő mun­kálatok tavaly tavasszal kezdődtek, s az el­múlt hónapokban beemelték az első meder­pillér legalsó vasbeton kéregelemét. A pillér építésére a hazai és nemzetközi hídépítési gyakorlatban eddig nem alkalma­zott módszert dolgoztak ki a Hídépítő Válla­lat és az Uvaterv szakemberei. Az úgyneve­zett előregyártott köpenyes pillérépítési eljá­rás jóval gyorsabb és olcsóbb, mint a koráb­bi módszerek. Lényege: az időjárási és vízvi­szonyoktól függetlenül, a szárazföldön ké­szítik el az alsó és felső vasbeton elemeket és az acél őrfalat. Ezeket daru segítségével he­lyezik el a mederben, ahogy ezt a 120 tonnás Clark Ádám úszódaru is tette tavaly. A vas­betonköpeny egy részét betonnal töltik ki, majd kiszivattyúzzák a hengerből a vizet, és így száraz munkagödörben kezdődhet el a pillér többi részének az építése. Előrelátható­lag még ebben az évben hozzáfognak a többi mederpillér építéséhez. A munkát segítő acélőrfalat — mely a Hídépítő Vállalat kom­lói acélszerkezeti üzemében készült — vala­mennyi mederpillér építéséhez felhasználják. A híd, a tervek szerint, 1990 őszére lesz kész teljesen. (-r -r) vasagancsot. A múzeum gazdag gyűjtemé­nyéből számos vadászfegyvert hoztak rend­be, ezek is a tárlókba kerültek. Az agancski­állítás egyik értékes darabja a Karapancsán elejtett szarvasbika világrekorder trófeája. Ugyancsak értékes a kiállítás tematikájához csatlakozó, mintegy két tucat festmény és kisplasztika. A kiállítás rendezői egy vadász­szobát is berendeztek, amelyben a századfor­duló idejéből származó bútorokat, fegyvere­ket és egyéb tárgyakat helyeztek el. (­bor) | «««!——— Vadászati kiállítás Nagyszabású, a vadászat és a vadgazdál­kodás múltját bemutató kiállítást rendeztek a Mezőgazdasági Múzeumban. A tárlatot ta­valy, a múzeumi és műemléki hónap kereté­ben nyitották meg. Ez a harmadik állandó kiállítás az elmúlt években felújított Vajda­hunyad várában. A korábbiaknál gazdagabb tartalommal — több dokumentum és tárgyi emlék felhasználásával — mutatja be egy­egy szakterület történetét. A múzeum emele­tén berendezett tárlat számos újdonsággal le­pi meg a látogatókat. A vadászati termekhez vezető lépcsőház falán régi, híres vadásza­tokra emlékeztető jelenetek festett képei fo­gadják a közönséget, hangulatot teremtve ezzel a további látnivalókhoz. A történeti részben ezúttal először kerül­tek a látogatók elé olyan, az Árpád-házi ki­rályok idejéből származó oklevelek másola­tai, amelyek törvényeket tartalmaznak. Lát­ható Mátyás király néhány rendelete is. Kiál­lítottak egy, az időszámításunk kezdete előtt 5000 tájáról származó, megkövesedett szar­ Új tanácsi terv 1988-ra és a következő évekre A Fővárosi Tanács — a kormány stabilizá­ciós és kibontakozási munkaprogramjával összhangban — új tervkoncepciót dolgozott ki a VII. ötéves terv hátralevő három eszten­dejére, ezt vitatták meg és fogadták el a no­vember végi tanácsülésen. A tanácsi gazdálkodás központi anyagi le­hetőségei a következő években jelentősen csökkennek, ezért mérsékelni kellett a fővá­rosi és a kerületi tanácsok kiadásait is. Mivel ez azt is jelenti, hogy a jövőben nagyobb ter­hek hárulnak a lakosságra, alapvető jelentő­séggel bír, mire fordítják a tervezett mintegy 53 milliárd forintot. A költségvetésben válto­zatlanul elsőbbséget kapott a főváros folya­matos üzemeltetése és az intézmények mű­ködtetése feltételeinek biztosítása. Ehhez a múlt éveihez képest 4,5 százalékkal nagyobb összeg áll majd rendelkezésre, ám a reálérték várható csökkenése miatt rangsorolni kellett az alapfunkciókat, és differenciálni a mű­ködtetésükre fordítható összegeket. A nehe­zebb körülmények között is az egyik legfon­tosabb feladat maradt a szociális biztonság megőrzése, mert nyilvánvaló, hogy a támo­gatásra szorulók száma növekedni fog. En­nek megfelelően a főváros tervezi az idősko­rúak segélyezését, a tanulók rendszeres segé­lyezésének kiterjesztését. Az alapvető kom­munális ellátás — köztisztaság, közvilágítás — színvonalának megtartására is elegendő összeg jut a költségvetésből. Több pénzt ter­veztek ugyan az oktatási és egészségügyi in­tézményekre, az út- és intézményfelújítási munkákra, de nem futja annyi, ami ellensú­lyozná az áremelkedéseket, más területeken pedig (igazgatási és háttérszervezetek, művé­szeti és közművelődési intézmények) csökken a tanácsi támogatás. A fejlesztési lehetőségek nagymértékű csökkenése elsősorban beruházások terüle­tén lesz érzékelhető. Az új tervkoncepció sze­rint új beruházás nem indul, a folyamatban levőket pedig felülvizsgálják, azaz mind a fő­városi, mind a kerületi tanácsi fejlesztéseknél meghatározzák, hogy mely beruházásokat kell — muszáj! — elhalasztani, s melyeket milyen mértékben szükséges lassítani. A fej­lesztések sorában a lakásépítés áll az első he­lyen, jóllehet, ebben az ágazatban is csök­kentették a keretet. Ezért egyrészt változtatni kell a lakásépítés telepítési politikáján (ahol megépültek a közművek, ott kell építkezni mindenekelőtt, továbbá a több évtizedes fog­híjakat kellene eltüntetni a belső kerületek­ben), másrészt a lakáshoz jutás feltételeinek javítása érdekében növelni kellene a lakásé­pítés és -vásárlás helyi támogatására, vala­mint a lakáscserék ösztönzésére fordítható pénzeszközöket. A fővárosi csatorna- és gáz­hálózat bővítésében az utóbbi években kie­melkedő szerepet — és jelentős anyagi terhet — vállalt a lakosság. A következő eszten­dőkben a főváros a VII. ötéves tervi elői­rányzatot meghaladó mértékben támogatja az önerős közműépítést. Az előzetes tervben „érintetlenül maradt", további zöld utat ka­pott a középiskola-építési program, viszont más, nem az alapellátás körébe tartozó okta­tási és egészségügyi beruházásokat — sajnos — érint a pénzhiány, így nem a tervezett mértékben és ütemben, hanem az anyagi esz­közök függvényében folytatódhatnak majd a kórházak bővítései, illetve közmű-, labor-, konyha- és mosodarekonstrukciói. Több, előkészítés alatt álló beruházás nem vagy csak lassított ütemben valósulhat meg, így az észak-déli metró Árpád híd—Újpest város­központ közötti szakasza is legfeljebb 1991-ben lesz kész. A főváros gazdaságában végbemenő vál­tozások — termékszerkezet-váltás, munkál­tatói „intézkedések" — szükségessé teszik, hogy a Fővárosi Tanács — az agglomeráció tanácsi szerveivel karöltve — figyelmet for­dítson a foglalkoztatáspolitikai kérdésekre. A tervek szerint Budapesten felmérés készül a várható munkaerőmozgásról — nagyobb munkanélküliségre nem lehet számítani a fő­városban —, hogy megfelelően tudják irá­nyítani a munkaerőáramlást. A bevezetésre kerülő adóreform számos hatása előre nem mérhető, ezért fontos feladata a tanácsok­nak, hogy gazdálkodási tartalékot képezze­nek az esetleges kedvezőtlen tendenciák „ki­védésére". Az 1988. évi fővárosi tanácsi terv kidolgo­zásával egyidejűleg — a tervkoncepció szelle­mében — számításokat végeztek a következő két esztendő terveihez is. A Fővárosi Tanács 1988. évi költségvetési tervjavaslata — me­lyet részletesen ismertetünk majd — január végén kerül a tanácsülés elé. O. I. pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Pilvax A magyar reformkor a kávéházi társasági élet kialakulásának is termékeny időszaka. Ekkor váltak kávéházaink a köznapi érintke­zés, a társadalmi és politikai élet népszerű, gyakran látogatott szórakozó- és találkozó­helyeivé. A sokszor előkelő, kényelmes, megszokott, intim hangulatú, sajátos arcula­tú vendéglátóhelyek művészi és célszerű be­rendezésük mellett szolgáltatásaikról (újsá­gok, folyóiratok, játékok — például sakk, biliárd stb. —, különleges italkínálat), ott­hont teremtő hangulatukról és nem utolsó­sorban vendégkörükről voltak nevezetesek.

Next