Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Branczik Márta: Szálló a József körúton
BUDAPEST laza csak 1908-tól játszott itt) díszletraktára. Rémi Róbert, mint a Közmunkatanács tagja nyilván jól látta a környék fejlődési lehetőségeit, és a körút megnyitásával értékessé váló telekrészt maga akarta hasznosítani. Cserébe felajánlotta a színháznak a szomszédos, kisebb forgalmú Csokonai utca felé nyíló, de jóval nagyobb telekrészét, (korábban 5733/b ma Csokonai utca 3.). Ez volt az oka annak, hogy a színház díszletraktára és ma is álló víztartálya a Csokonai utcában épült fel. A József körút 4. sz. alatti ingatlan alakját és méretét még a Nagykörút vonalvezetése is módosította, így jött létre az 5731/1/a, 5733/a (késôbb 34661) helyrajzi számú, szabálytalan alakú építési telek. Az épületre vonatkozó elsô tervsorozat 1894. júliusi dátumú (BFL, Tervtár). A tervezô Schannen Ernô építész (1853–1916), az építômester Sivirsky Antal volt. Az utcai homlokzat a földszint felett ma is eredeti, historizáló stílusú. Függôlegesen két emeletet átfogó falpillérek osztják, az erôteljes párkánnyal elválasztott legfelsô emeletet pedig herma-pilaszterek tagolják: az ablakközökben egzotikus rabszolgákra emlékeztetô (mellükön keresztbe tett, öszszekötözött kezű) alakok állnak. Az udvari homlokzat figurális díszítése más karakterû. A bejárattal szemközt, a középsô tengely fülkéiben minden emeleten más, antik ruhás nôalakot látunk. Az enteriôr hiteles rekonstruálása már nehezebb feladat. Bár a korábban említett reklámkiadvány belsőket is ábrázol, ezek nem azonosíthatóak a szálloda korabeli helyiségeivel. Inkább az Építő Ipar című lapban megjelent (1897) ismertetés és az alaprajzok lehetnek segítségünkre. A négyemeletes épület téglalap alakú udvart fog körül. A földszint középtengelyében nyílt a szálloda bejárata, kétoldalt mellékajtók, a poggyászbejárat illetve a pincébe vezető népszínházi átjáró. (Örökös szolgalmi jog alapján az átjárást a József körúti telek beépülte után is biztosítani kellett, ezért a szálloda pincéjén folyosó vezetett át.) A homlokzat szélső portáljai a kávéházba és az étterembe nyíltak, melyek az alaprajz két szélén, hosszanti irányban helyezkedtek el. Az udvart a földszint felett nyitható, színes üvegtető fedte, az így kialakított télikert is az étterem része, sőt fő attrakciója volt. (Hasonlóan reprezentatív tere volt a nem különösebben jó adottságú szállónak a második emeleten kialakított üvegfalú, üvegmennyezetû zárt loggia is, amit reggeliző terasznak használtak.) A bejárati csarnokból szabálytalan alakú térbe juthattunk, innen nyílt a fôlépcsôház, az étterem oldalbejárata, és itt volt a porta is. A fôlépcsôházban a lépcsôfokok, a mellvédek és a kandeláberek posztamensei carrarai márványból, a mellvédbábok a bejárati csarnokban álló oszlopokkal azonos vöröses kôbôl készültek, ahogy ma is láthatóak. Feltételezhetôen a fôlépcsôházban a világos színû falfelületek, a gipszstukkók fehér és arany színe és a világos kövek domináltak. A Rémi Szálloda 1895. december 20-án nyílt meg. Néhány hónap múlva Rémi Róbert átadta a szálló üzemeltetését vejének, dr. Menyhért Vilmosnak (BFL, Dr. Kormos közjegyző iratai), az ekkor készült leltár tételesen, emeletenként felsorolja a szálloda berendezési tárgyait. Ezek szerint minden szoba alapfelszereléséhez tartozott az ágyon kívül egy éjjeliszekrény, villamos éjjeli lámpával, elôtte szônyeggel. Az asztalon, székeken és szekrényen kívül egy dívány, bôrönd- és ruhatartó is volt a szobában, valamint mosdó, szônyeg, éjjeli edény, sôt köpôláda, cipôhúzó, gyufatartó, vizesüveg és pohár ezüst vagy papírmasé tálcán, az ablakon pedig természetesen függöny. Az étteremben 203 szék volt, álló és falifogasok, a világításról falikarok és hét csillár gondoskodott, akárcsak a kávéházban, melynek berendezéséhez két biliárdasztal, 104 szék és 29 márványasztal tartozott. A kávéházban fagylaltot is szolgáltak fel, ehhez volt szükséges a „fagylalttartó szekrény”. Az Építő Iparban közölt felvételen szinte belátunk a kávéház terébe, és valóban ott állnak a leltárban megnevezett klasszikus márványlapos asztalkák, elôttük Thonetszékekkel. A leltárban szereplô székek száma alapján a két vendéglátóhely körülbelül 300 vendéget tudott fogadni egyszerre. Ilosvai Hugó millenniumra kiadott útikönyve külön is kiemeli az éttermet: „A szállodai éttermek közül látványosságot Homlokzat, Építő Ipar, 1897 2009 július