Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Bogárdi Mihály: Kétharmadnyi túlélés
2011 január Kétharmadnyi túlélés Az első volt a háború után Bogárdi Mihály Megemlékezni készülök a méltatlanul elfeledett Feketeházy Jánosról, s pontosítani a mai nevén Szabadság híd pusztulásáról elterjedt – részben téves – vélekedéseket. Úgy is, mint aki a részben helyreállított műszaki alkotás újra-meglétének köszönhetően az elsők között mentem át rajta 1945 kora tavaszán. Néhány héttel azután, hogy a gyönyörű építményt január 16-án, hatvanhat éve (megint csak részben) felrobbantották. Az első hidunk volt (a Kossuth-hidat s a Mancit is megelőzve), amelyet a háború után újra átadhattak a forgalomnak. Az ideiglenesen gerendákkal, deszkaborítással kiegészített, emberekkel, járművekkel zsúfolt pályán sebesülten, bekötött fejjel, szorongva haladtam el az őrt álló szovjet katona előtt – de nem állított meg. Ma már kevesen vagyunk, akik átéltük ezt az ostrom utáni első utat a részben épségben maradt Ferencz József hídon. Évtizedek óta Amerikában élő mérnök barátom annak idején többször nekivágott, Pesten lakott és a Műegyetem hallgatója volt. Meg aztán Budára járt udvarolni, és amikor a jégzajlás egy kissé szétnyitotta a deszkából készült „úttestet”, bátran át kellett ugrania a tátongó rést... Sokat tapasztalt szemtanúként ő is segített most rekonstruálnom a lényeget a részletekből. A legrövidebb, s (az egyik) legszebb Budát és Pestet napjainkban hét közúti és két vasúti híd köti össze. Az első, a Széchenyi Lánchíd 1849-ben készült el. A következő az árpádházi Margitról elnevezett volt, 1872-ben. (Megnyitására írta Arany János Hídavatás című, megrázó versét). Hosszabb szünet után épült fel a Fővám téri, más néven Ferencz József híd, amit a II. világháború utáni újjáépítése óta Szabadság hídnak nevezünk. A 19-20. század fordulóján nyitották meg az Erzsébet hidat. A Petőfi híd elődje (Horthy Miklós volt a keresztapja) az 1930-as évektől teremt kapcsolatot a két part között. Valamivel később,de csak fél szélességben) adták át a forgalomnak az Árpád hidat, ami ebben a félig elkészült állapotban megmenekült a felrobbantástól. A legújabb a Lágymányosi híd, amely szorosan a Déli Összekötő Vasúti híd mellé épült. Az Északi Vasúti Híd nevében nincsen benne az „összekötő” jelző. A Fővám téri híd 1893-ban fogant. Tervezésére jeligés pályázatot írtak ki. A bíráló bizottság Feketeházy János terveit fogadta el, minimális módosításokkal. E nagyszerű tervező-mérnök neve ott olvasható a hídon elhelyezett emléktáblán, a Pest felőli kapuzaton. A munkát 1894-ben kezdték el, ehhez képest igen hamar, 1896 októberében avatta fel az uralkodó. Az egyik Pest felőli vasgerendába saját kezűleg kalapácsolta be az ezüstből készült, utolsó szegecset. (Ezt persze ellopták, sőt alumíniumból készült másolata is erre a sorsra jutott, ismét pótolni kellett...) A műszaki szenzációnak számító szerkezet nagyszerűségét külföldön is elismerték, harmonikus szépsége miatt is, bár a legrövidebb a budapestiek között: hossza mindössze 333 méter (szélessége húsz). Villamost csak két évvel később vezettek át rajta. A kocsik a sín alatti vezetékből kapták az áramot. 1923-ban tértek aztán át a felsővezetékes rendszerre. Az első évtizedekben fakocka burkolta az úttestet, ami lényegesen könnyebb, mint az aszfalt vagy a kockakő. (Ilyen burkolata volt eredetileg az Andrássy út első szakaszának, ahogy számos kapualjnak, de más közterületnek is a fővárosban). Negyvenöt januárjában, Pest eleste után, a Budán körülzárt német alakulatok minden budapesti hidat felrobbantottak. Pontosabban: a Margit híd három íve már 1944 novemberében – véletlenül – felrobbant, és a Dunába zuhant. Sokan vesztették életüket, gyalogosok, autók és egész villamos-szerelvény zuhant a mélybe. Itt halt meg például Kabos Endre kardvívó olimpiai bajnokunk. Az írott források közül több is úgy tudja, hogy a visszavonuló német hadsereg semmisítette meg ezeket a bravúros és szép műtárgyakat. Pedig a németek nem visszavonultak, hanem Budán kelepcébe estek, és a várost, a várat erődként használták, nem törődve a pusztulásával. A hidak felrobbantása teljesen indokolatlan és értelmetlen volt: már 1944 karácsonyán körülzárta egész Budapestet a szovjet Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Front elnevezésű hadseregcsoportja (nem „az oroszok” – ahogyan mindig tévesen állítják). A már megszállt Pestről a Duna-hidakon aligha kelhetett volna át jelentősebb szovjet katonai erő, hiszen a németek a azokat a budai oldalról folyamatos ágyútűz alatt tarthatták. És teljesen mindegy volt, hogy Pest felől, vagy Budakeszi, Budaörs felől nyomulnak-e be a magyar fővárosba. A Fővám téri hídról szóló beszámolók, ismertetők, egy része azt írja, hogy ez is teljesen megsemmisült. Ez tévedés! Ennek a szép és különleges szerkezetű hídnak csak a középső, befüggesztett, rövid szakaszát, mintegy forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény A bedeszkázott középső szakaszon zavartalan a forgalom 31 BUDAPEST