Budapest, 2012. (35. évfolyam)
1. szám január - Horváth Júlia Borbála: Vidámítás
BUDAPEST Vidámítás szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Könnyű azt bemondani, hogy boldog újévet, te csak szórakozz, barátom, ne törődj a világ bajával, végy és egy, mi annyit tehetünk, hogy már délután megtérítünk, persze meggondolt beszerzés-körút után, és juttatunk neked is pár falatkát a fánkos tálból. Elvégre az év utolsó napja ez. Nagyot lendül olyankor a forgalom, mert aki egész évben zsugorgatott, az óév utolsó napjaiban kicsit bátrabban nyúl a zsebbe – gondoltuk –, de a megvalósítás ennél sokkal bonyolultabb, mert a valóság nem várt kihívásai embert próbálnak. A kétezertizenkettes esztendő fordulója nélkülözött bővelkedést, jókedvet, gondtalanságot; az első szilveszteri duda is mintha csak sötétedés után szólalt volna meg, de akkor nagyon. A megelőző műveletek, vagyis a tervezés még lendületből és a bevált menetrend szerint bonyolódott, persze kinek, mi a szokásos penzum: szórakozás vagy jól fizetett munka, műsoros vacsora étteremben, díszelőadás színházban, év végi wellness, közép-olaszországi sítábor, déltengeri hajókázás, hazai házibuli barátokkal, vagy csak úgy lófrálás közben a szembejövő idegenek köszöntése – legalább ezen a szívélyes napon. Archaikus ötletből tehát nem volt hiány, és vágyakból sem, de ahogyan manapság mindenben, az utolsó pillanatig nyitva marad a kérdés, lehetőséget adva a jó szerencsének, tegyen, amit akar. A nagy napon viszont sötétedés előtt muszáj dönteni, merre ameddig, különben marad a nagy otthonmaradás a kis menés helyett. Előtte viszont még gyorsan a mindenkori nagyanyák tanítása szerint a resztli elvégzendők: meg (főz) – ki (mos) – föl (söpör), és utolsó simítások a kétezertizenegyre tervezett mandarinszínű fürdőszobafal megvalósításában – ki hogyan kívánja nélkülözhetetlenné tenni magát. A hivatalos vendégvárók közel sem csinálnak ekkora felhajtást: a szokásos forgatókönyv szerint járnak el a nagybanin, bevált receptek az ültetés és az etetés terén, díszítés az esküvő és a party keverékéből összedobott lampionokkal, na, jó két tucat konfettivel bolondítva. A központilag várható műsor szerény vagy semmilyen kiállítású, ne is várjon egyebet senki, a vidámság állapota válságos. Ezt mindenki érzi, és senki sem érti, aki mégis, az magára vessen. Legegyszerűbb, egyszersmind a leggazdaságosabb egy jóképű házibulit kifogni, tavalyelőtt-előtti és múlt évszázadbeli meghívásokat viszonozni, éjfélkor svédasztalos virsli-mustár, melynek továbbcsúsztatott változata a batyus Szilveszter, ami abból áll, hogy a résztvevők otthon fölpakolnak, és idegenben fogyasztják el a Karácsonyra főzött töltöttkáposzta-maradékot, esetleg helyi cserekóstolást tartanak. Befogadó italt persze ők is kapnak (tavaly még welcome drinknek hívták), de várhatóan előbbutóbb előkerül a zsebből a laposüveg – az a biztos. Másutt viszont egyáltalában nem ez a módi: hideg-meleg- és mindenféle túlrendelése, háziművész szerződtetése, és egyedi tűzijáték komponálása hitelesített tűzmester felügyelete alatt és mellett telik a nevezetes éjszaka, hadd lássa az egész domboldal a nagy vidámságot. Az előkészületek és a megvalósítás között szerepelnek mindenkori technikák, melyek nélkül nem érdemes átlépni a következő évbe. Először is nem szabad disznóhúst enni, mert a malac eltúrja a szerencsét, baromfival meg egyenesen tilos érintkezni, mert az meg szétkapirgálja. A hal sem megoldás, mert vele úszik a jólét, bár ahány pikkely, 2 2012 január