Budapest, 2020. (43. évfolyam)

3. szám, március - Kardos Ernő: Mi lesz vele?

szöveg ÉS FOTÓ: KARDOS ERNŐ amelyben kikötötte, a Lánchíd környezetében jó ideig nem épülhet másik híd a Dunán. Ezt sokáig betartották, amikor pedig szükségessé vált a Margit híd, akkor a főváros megváltás­ként nagy pénzt fizetett a Lánchidat megépí­tő társaságnak. – Gondolja, hogy ha a Lánchíd haszná­latáért a mai napig pénz kérnének, akkor lenne elég pénz a felújításra? – Attól függ, hogy épp ki lenne a gazda. Az említett brit Clifton híd, amelyen – mint mondtam – nem szűnt meg a hídpénz, nagyon jó állapotban van. – Említette, hogy a Lánchíd látványa önmagában is része a nemzeti identitá­suknak, de vajon a napi közlekedési szem­pontból okozna zűrt a hiánya? – Miután cégünk készítette a Lánchíd fel­újításának terveit, szakembereink megvizs­gálták annak a lehetőségét is, hogy a hídon szűnjön meg a közúti közlekedés, vagyis tiltsuk le róla a járműveket, a forgalmat irá­nyítsuk át a szomszédos hidakra. Leginkább az Erzsébet híd, illetve kisebb részt a Margit híd lett volna a kézenfekvő megoldás. Vizsgá­lataink kimutatták, hogy a Lánchídon átme­nő forgalom az Erzsébet hídon el sem férne, ezért onnan a járművek egy része a közeli Szabadság hídra szorulna ki, amelynek eleve kicsi a kapacitása. A délebbi hidak is telítet­tek, azok sem tudnak átvenni forgalmat a Szabadság hídtól. Vagyis mi úgy látjuk, hogy a Lánchíd forgalmi szempontból nem pótol­ható, amíg egy újabb átkelő nem épül a Rákó­czi hídtól délre. Addig a forgalom legfeljebb nagyon nagy kompromisszumokkal, kénysze­rekkel terelhető át, de ez értelmetlenül feles­leges sorokat, újabb eltereléseket és dugókat eredményezne. – Lehet tudni, hogy rendszeresen kik közlekednek ma a Lánchídon? – A felmérések szerint a legnagyobb tömeg reggel indul a budai hídfő vonzáskör­zetéből, és a pesti hídfő vonzáskörzetében lévő munkahelyekre tart. Este ugyanez a kör siet vissza. A forgalomtechnikus szakértők szerint, ha megszüntetnék a Lánchídon a köz­úti forgalmat, akkor azok az autósok, akik ma ezen a hídon mennek át, kerülővel is autó­val járnának. Ez pedig ismét újabb dugót, nagyobb levegőszennyeződést jelentene a városban. Summa summarum: a Lánchíd nemcsak a nemzeti identitásunk része, hanem egyelőre a napi közlekedés nélkülöz­hetetlen eleme is. – Akkor érthető, hogy a teljes körű felújítást javasolták a fővárosnak, vagy­is a jövőben is marad a közúti forgalom a Lánchídon. A tervek a Főmterv irodáiban készültek, az ön irányításával. Mi a leg­­gyengébb pontja vagy a legrozsdásabb része most a hídnak? – A híd forgalmi rendjét a kezelője hatá­rozza meg. A Lánchíd elvileg ma alkalmas a tömegközlekedés, a személygépkocsi- és a gyalogosforgalom lebonyolítására, illetve a három kombinációjára. Ha azonban nem tart­ják karban, akkor egy idő után a teherbírása szükségszerűen csökkenni fog. De ma még nem tartunk itt, csak nagyon közel járunk ennek a határához. – A pályaszerkezet meggyengülése a legnagyobb gond? – Nem, ámbár nagyon erősen korrodáló­dott. Ha valaki figyelmesen megnézi, akkor ezernyi apróbb-nagyobb felületi hibát talál, de azonnali beavatkozásra nincs szükség. Talán csak egy ponton van egy nagyon káro­sodott elem, ennek javítási tervére már kér­tek is ajánlatot. Más veszélyes helyről egyelő­re nem tudok. – Elmondaná, hogy hol keressük azt a rozsdás pontot? – Nem szeretnék a veszélyesebb rozsdás résznek reklámot csinálni, de annyit elárul­hatok, hogy a teherbírás azon a szakaszon is még megfelelő. Ugyanakkor számításaink szerint a karbantartás elmaradása vagy hosz­szabb halogatása esetén a kockázat draszti­kusan nő. A híd járdáján is láthatók repedé­sek, kisebb lyukak és beszakadások sajnos előfordulhatnak a vékony vasbeton lemezen. Ha túlságosan későre hagyják a renová­lást, akkor a javítás költségei drasztikusan emelkedhetnek. Később pedig már a főtartó teherbírása fog csökkenni. És ez rövid időn belül bekövetkezhet. – Ha elkezdik a 170 éves Lánchíd fel­újítását, akkor minden porcikáját ki kell cserélni? – Jórészt minden marad, csak felújítják. Maradnak a hídfők, a pilonok, a láncok és a pályaszerkezet nagy része, de az említett rácsos merevítő tartó is. Tehát a híd döntő része ugyanolyan marad, mint amilyen volt, csak a vasbetonlemezeket cseréljük a cél­ra. Meg kell jegyeznem, papíron a Lánchíd valóban 170 éves, de 1913-15-ben a teljes szerkezetet átépítették. És persze tudjuk azt is, hogy a második világháború végén a németek berobbantották a Dunába – majd 1949-ben a magyarok újra rendbe hozták. A láncok 70 százaléka eredeti, tehát már elmúlt 104 éves, de a többi acélszerkezetet a háború utáni újjáépítéskor újragyártották, így éppen csak betöltötték a 70-et, ami egy híd életé­ben azért nem matuzsálemi kor. – A Lánchíd hivatalos átadása a sza­badságharc leverése után, 1849. novem­ber 20-án volt. A ceremóniát – a magyar főnemesek kérésére – az a Haynau vezet­te, aki pár héttel azelőtt Aradon kivégez­tette a szabadságért küzdő magyar had­sereg tábornokait... – Mit csinálhattunk volna egy levert sza­badságharc után? A helyzet a magyar tör­ténelemre jellemző módon drámai és saj­nálatosan ismétlődő. Viszont felfoghatjuk a magyarság mindig megújuló élni akarásának jelképeként is azt, hogy a szabadságharcot leverő, a véres megtorlást levezénylő Haynau kényszerült felavatni Széchenyi álmát... – Önnek mint mérnöknek a híd melyik szeglete tetszik a legjobban? – Ha megnézi a rajzokat, akkor a Lánchíd a mai formájában a legszebb, a legelső túl­ságosan törékenynek látszott. Nekem úgy tetszik, ahogy van, és úgy látom, minden lokálpatrióta így van ezzel. Sőt a külföldiek is. Dolgoztam egy angol mérnökkel, aki azért vágyott nagyon Budapestre, mert ha itt élne, akkor minden este, naplementekor átsétál­na a Lánchídon Pestről Budára. Azt mondta, hogy bár sok helyen járt a világban Szentpé­tervártól New Yorkon át Párizsig, sehol sem látott olyan csodát, mint a Lánchíd, háttéré­ben a budai Várral.

Next