I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1926

REV 2010 Verbőczy István: Budán, fenn a Várban, utcát neveztek el róla. Pest egyik főterén — az ellenreformáció nagy szellemi vezérének, Pázmány Péternek szomszédsá­gában, — tündöklőn fehérükt nemes márványalakja. Iskolánk is az ő nevét viseli. Hogy az egykori köznemes hogyan jutott ehhez a megtiszteltetéshez, mivel érdemelte ki szobrát, mivel szolgált rá, hogy egy iskolának nevet adjon s bizonyos tekintetben az idejáró ifjúságnak eszményképe legyen, megfelel erre a magyar történelem, mely számon tartja minden igaz hazai­ pályáját és érdemeit. Werbőczy István a XVI. századforduló egyik legérdekesebb egyéni­sége. Sokirányú, munkás, zajos életpályát futott be. Volt jogtudós, királyi személynök, nádor és diplomata, híven szolgálta Jánost, az utolsó nemzeti királyt mint kancellár, s Buda török kézre jutása után (1541.) agg kora elle­nére is, lelkes önfeláldozással vette válláral a budai főbíróság nehéz tisztét. Minderre a méltóságra korántsem születése vagy az esetleges fejedelmi kegy emelte, hanem nagy tudása és a nemzeti ügyi­ kitartó, buzgó szolgálata, ki­­nt jogtudós, úttörője a magyar jogkönyv-írásnak. A középkori ma­gyar jogi fejlődés eredményeit olyan áttekintő világossággal és meggyőző erővel foglalta össze híres művében (Tripartitum opus iuris consue­tudinarii inclyti regni Hungáriáé), hogy­ az törvényes szentesítés nélkül is szinte hi­vatalos törvényerőre emelkedett. Munkája a magyar nemességnek valóságos bibliája lett. Hasonló elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar köznemességnek lelkes vezetője volt nemzeti életünknek éppen a legválságosabb szakában. Eszmé­nyéhez, a nemzeti királyság gondolatához, mindig hű maradt. Bár nem érte meg eszménye teljesülését, mert a nemzeti királyság, amelyért egész életén át küzdött, elbukott. Nagy-Magyar­ország, amelynek naggyá és virágzóvá té­tele érdekében lelkesedett, darabokra tört; jómaga, aki valamikor Magyar­­ország első közjogi méltóságát, a nádorságot viselte, élete alkonyán, mint a török kegyelméből kinevezett budai főbíró tengődött: eszménye és főleg élete nagy műve, a Hármaskönyv, túlélték őt és éppen a legnehezebb nem­zeti megpróbáltatás évtizedeiben, a török hódoltság másfél százada alatt, egyik legerősebb élesztője volt a nemzeti tudatnak s egyik legszilárdabb kapcsa a három részre tagolt, lélekben osztatlan magyarságnak. Ezzel oly nagy érdemeket szerzett, hogy a most hasonlóan hét részre széttört Magyar­­országnak minden érte dolgozó vagy dolgozni készülő polgára csak hálával és tisztelettel ejtheti ki nevét.

Next