A budapesti I. István Gimnázium évkönyve, 1981-1982 (80. tanév)

Vörösmarty Mihály Ábránd és Petőfi Sándor Minek nevezellek? című versének összehasonlító elemzése. Kiss Zsuzsanna IV. A osztályos tanuló érettségi dolgozata

Vörösmarty Mihály Ábránd és Petőfi Sándor Minek nevezellek? című versének összehasonlító elemzése (Kiss Zsuzsanna IV. A osztályos tanuló érettségi dolgozata) Ezen a két költeményen is felfedez­hetjük azokat a legjellegzetesebb vo­násokat, amelyek Vörösmartyt Vörös­­martyvá, Petőfit Petőfivé teszik. Vörösmarty kozmikus gondolko­dása Ábránd című versére is rá­nyomja bélyegét — ez főleg a harma­dik versszakból tűnik ki. Petőfinél legszembetűnőbb az élőbeszéd kön­­­nyedsége. Mindkét költő a magyar romantika nagyja, de míg Petőfi — a forradalmár — a plebejus népi ro­mantika úttörője, addig Vörösmarty a nemesi költészettől jut el az egye­temes felelősség demokratikus útjáig. (Ezért természetesebb Petőfi népies­sége.) Vörösmarty szerelmi líráját mélyen áthatják közéleti gondolatai. Ábránd című versében is felfénylik nemes er­kölcse, felelősségérzete: „Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb erénnyel ékesíteném.” A két vers formai hasonlóságokat is mutat. Ritmikus szerkezetbe ágyazva jelenik meg a mondanivaló. (Az Ábránd minden strófája a szerel­medért szóval kezdődik és zárul, míg a Minek nevezzelek? szakaszai a cím ismétlésével válnak keretessé.) Vörös­marty végig feltételes módban ír, mert a be nem teljesült szerelem ih­leti. Petőfi végig kérdő hangnemben, de ebben a kérdésben a kijelentő mód bizonyossága, boldogsága dominál. Minden strófa (az utolsó kettő kivé­telével egyetlen összetett mondat. A főmondat egyezik a címmel, ezután feltételes időhatározói alárendelt mondat, majd legtöbbször szintén alá­rendelő szerkezet következik (ebből a szempontból is az utolsó két szakasz bontja meg a rendet). Az első négy strófa annyira hasonló, hogy még az utolsó sor utáni gondolatjel és a ke­retmondatok utáni írásjelek is meg­egyeznek. A záróstrófa kezdő mon­data azonban nem főmondat, hanem kérdés, a gondolatjel is hiányzik. Itt egy kicsit megállítja az olvasót, és le­zárja a költeményt. Az Ábránd strófái is egymondato­sak (egyetlen helyen van hosszabb megszakítás, elválasztást jelző pon­tosvessző), de míg Petőfinél az aláren­delő, itt a mellérendelő mondatok sze­repelnek. Petőfi minden szakaszban hasonlatokkal, metaforákkal zeng kedvese szépségéről, saját boldogsá­gáról. Vörösmarty jelzőkkel (édes, bércnyomta, földalatti, kihalhatatlan, eltépett, dicsőbb), néhány állapotha­tározóval (némán, örömmel) adja meg verse hangulatát. Petőfi jelzői (szép, szelíd, lágy, lángoló stb.) — ha lehet így mondani — közönségesebbek. Éppen ezért hat olyan természetesen minden szava. Petőfi legfőbb költői eszközként tehát a metaforát és ha­sonlatot használja, Vörösmarty pedig egyéni, maga alkotta (bérc-nyomta) jelzőit, jellemző szótárát. Vörösmarty a romantikus képzelet legcsodálato­sabb, legmonumentálisabb, legára­­dóbb képeit alkotta meg. Érdekesen nyilvánul ez meg szerelmi lírájában. A kozmosz költője itt is eljut a „vil­lám és vész” haragjának, a „föld­alatti” lángnak kifejezéséig. Érdekes, hogy másodikként említi képzelmei „édes tartományát” az értékek között, amiket feláldozna (legnagyobb érté­keit sorolja fel az első szakaszban: eszét, képzeletét, lelkét, egész valóját) Mindkét vers egyértelműen roman­tikus, végletes érzés kifejezője, bár 49

Next