IV. kerületi községi felsőbb iskola, gimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1918-1919
† Wolf Ágoston
WOLF ÁGOSTON Azon mérhetetlen keservhez, mely „nemzeti nagylétünk“ bukásában mindnyájunk sorsa jan, járult a mi külön bánatunk, nagy veszteségünk: Wolf Ágostonnak, a mi felejthetetlen igazgatónknak korai elmúlása. Sorsa ugyanaz lett, mint szegény hazánké: a megrokkanás, az összeomlás, a derékban törés. Előbb összeomlott lelki világa, elványadt aranyos kedélye, elhűlt szívének jóságos melege, aztán széthullt a lélek váza, a hatalmas konstrukció. Szívének minden nemességét lassanként elsorvasztotta a forradalmat követő, hihetetlen könnyelműséggel viscenirozott Károlyi-éra kalandor uralma, aztán életerőit végleg felszítta a kommunista világ vallástalansága, erkölcstelensége és nemzetietlensége. Mi láttuk, fájdalmas meghatottsággal szemléltük lelki vergődését, vele rokonérzésben éltük át a borzalmas időket, vigasztaltuk, bátorítottuk, majd a nemzeti felocsúdás első pillanataiban köréje gyülekeztünk, szívből örvendtünk, hogy állásából elüldözött igazgatónk öregbülve, szinte felmagasztosulva tiszteletünkben, őszinte szeretetünkben elfoglalhatja árván maradt igazgatói székét, minden későn volt. Nagyon beteg volt már ekkor; az átélt lelki küzdelmek a szónak való értelmében felemésztették az élet nedvét, összes mirigyei felmondották a szolgálatot. Hosszas nagy kínok közül csendesen távozott nemes lelke, szeretett földi hazájából az ideák égi honába. Elköltözött jó igazgatónk! A Te itt hagyott kis néped, tisztelő, szerető tanártársaid s a hozzád húzó, benned bizakodó hálás leánytanítványaid e szűkre szabott, szerény lapok élén is feléd fordulnak hálás emlékezetükkel- Non omnis mortuus es! Nemes egyéniséged emléke itt él és hat nemesítőleg mindnyájunk szívében. ... A viszontlátás reményében: Ave, pia anima! az esztergomi érseki egyházmegye áldozópapja, leánygimnáziumi igazgató, 1863-1919.