IV. kerületi községi felsőbb iskola, gimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1918-1919

† Wolf Ágoston

WOLF ÁGOSTON Azon mérhetetlen keservhez, mely „nemzeti nagylétünk“ bukásában mindnyájunk sorsa jan, járult a mi külön bánatunk, nagy veszteségünk: Wolf Ágostonnak, a mi felejthetetlen igazgatónknak korai elmúlása. Sorsa ugyanaz lett, mint szegény hazánké: a megrokkanás, az összeomlás, a derékban­ törés. Előbb összeomlott lelki világa, elványadt aranyos kedélye, elhűlt szívének jóságos melege, aztán széthullt a lélek váza, a hatalmas konstrukció. Szívének minden nemességét lassanként elsorvasztotta a forradalmat követő, hihetetlen könnyelműséggel viscenirozott Károlyi-éra kalandor uralma, aztán életerőit végleg felszítta a kommunista világ vallástalansága, erkölcstelensége és nemzetietlensége. Mi láttuk, fájdalmas meghatottsággal szemléltük lelki vergő­dését, vele rokonérzésben éltük át a borzalmas időket, vigasztaltuk, bátorítottuk, majd a nemzeti felocsúdás első pillanataiban köréje gyülekeztünk, szívből örvend­­tünk, hogy állásából elüldözött igazgatónk öregbülve, szinte felmagasztosulva tiszteletünkben, őszinte szeretetünkben elfoglalhatja árván maradt igazgatói székét, minden későn volt. Nagyon beteg volt már ekkor; az átélt lelki küz­delmek a szónak való értelmében felemésztették az élet nedvét, összes mirigyei felmondották a szolgálatot. Hosszas nagy kínok közül csendesen távozott nemes lelke, szeretett földi hazájából az ideák égi honába. Elköltözött jó igazgatónk! A Te itt hagyott kis néped, tisztelő, szerető tanártársaid s a hozzád húzó, benned bizakodó hálás leánytanítványaid e szűkre szabott, szerény lapok élén is feléd fordulnak hálás emlékezetükkel- Non omnis mortuus es! Nemes egyéniséged emléke itt él és hat nemesítőleg mindnyájunk szívében. ... A viszontlátás reményében: Ave, pia anima! az esztergomi érseki egyházmegye áldozópapja, leánygimnáziumi igazgató, 1863-1919.

Next