III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1914

Sajó Sándor hadi verseiből (Hit, Szent gyász, Magyarok harca, Dal az éjben.)

1. T­it. piszék a két-egy legfőbb jóbab­ : jfiz J síért ben s az igazságban, és belekulcsolom e hitbe dionszere­memnek szent fi­tét Ífiszek a magyar főszegekbe­. egy ezredévnek erejében, djiszerg létünknek szent csodáit S titkorj vezérlő csillagát; J­iszert], hogy örökünk, e föld itt, h­ogy tündér volt a csodaszarvas, S Jittila pásztorlelte kardja Valóbani isten kardja volt; 3(iszert] Jjrpádnak hős csatáit. S fisz­ért], hogy halmot], rónaságot egy-egy sejtelmes fuvalombag Jiz ősök lelke lengedez; j~(iszert, hogy sjive vag e földnek, JY megérzi búnkat, örömünket, S­­a mi szivünkkel egy ütemben Örökké magyarul dobog, d­iszerg az istent fönt az égben, Tudorq, hogy ő itt az igazság, és ő az út, és ő az élet, — S et sirokog is nő virág . . . Tudorq, bár fáink dús virágát t­ermeszti fagy és szél zilálja : fizeti gyümölcs !S lesz a fág még S mosolygóg térides lesz az ág, szorongó ősszel messzeszállvag Sok fecske nere jön vissza többé:

Next