III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1914
Sajó Sándor hadi verseiből (Hit, Szent gyász, Magyarok harca, Dal az éjben.)
1. Tit. piszék a két-egy legfőbb jóbab : jfiz J síért ben s az igazságban, és belekulcsolom e hitbe dionszerememnek szent fitét Ífiszek a magyar főszegekbe. egy ezredévnek erejében, djiszerg létünknek szent csodáit S titkorj vezérlő csillagát; Jiszert], hogy örökünk, e föld itt, hogy tündér volt a csodaszarvas, S Jittila pásztorlelte kardja Valóbani isten kardja volt; 3(iszert] Jjrpádnak hős csatáit. S fiszért], hogy halmot], rónaságot egy-egy sejtelmes fuvalombag Jiz ősök lelke lengedez; j~(iszert, hogy sjive vag e földnek, JY megérzi búnkat, örömünket, Sa mi szivünkkel egy ütemben Örökké magyarul dobog, diszerg az istent fönt az égben, Tudorq, hogy ő itt az igazság, és ő az út, és ő az élet, — S et sirokog is nő virág . . . Tudorq, bár fáink dús virágát termeszti fagy és szél zilálja : fizeti gyümölcs !S lesz a fág még S mosolygóg térides lesz az ág, szorongó ősszel messzeszállvag Sok fecske nere jön vissza többé: