Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1921

I. Iskolánk múltja

I. Iskolánk múltja* Iskolánk mint „Budapesti m. kir. állami felsőbb leányiskola“ 1875. évi október hó 20-án nyílt meg az Erzsébet-tér és József-tér közötti Cziráky-ház II. emeletén. Felállításának célja az volt, hogy társadalmunk nőtagjainak olyan általános művelt­séget adjon, aminőt a férfiak a gimnáziumokban és reáliskolákban szerezhetnek. Az intézmény létrejötte és iskolánk megalapítása körül a kezdeményezés és meg­szervezés munkájában a főérdem Molnár Aladár országgyűlési képviselőé, aki iskolánknak 1875—1878-ig első igazgatója is volt. A művelt közönség régi vágyának teljesülését látta, hogy gyermekeinek nevelését és tanítását nemzeti irányú, terv­szerűen működő és állami ellenőrzés alatt álló intézet gondjaira bízhatja. Első szervezetében az intézet 1 éves előkészítő, 4 éves középiskolai és 2 éves tovább­képző felső tanfolyamból állott. Ez az első szervezet csak 4 évig maradt érvényben s 46 év alatt 8-szor ment keresztül szervezetváltozáson. 1879-ben a hármas tagozó­dás megszűnik s kialakul a hat osztályos felsőbb leányiskola. Az 1883-ban kiadott szervezet hangsúlyozza az iskola középiskolai jellegét. Az 1885-iki szervezet (1885—1887) a fiukéval egyenlő mértékű általános műveltség követelményét elejti s e helyett a társadalmi viszonyok által feltételezett s a nők élethivatására szükséges általános műveltség megszerzését tűzi ki célul. Ezt követőleg a szervezet (1887—1901) a fel­sőbb leányiskola tantervét összhangzásba igyekszik hozni a polgári leányiskolák és a tanítónőképzők tanítástervével. Lehetővé teszi, hogy a polgári iskola IV-ik osztályát végzett tanulók átléphessenek a felsőbb leányiskola V-ik osztályába, a fel­sőbb leányiskola Vl-ik osztályát végzett tanulók pedig a tanítónőképző III. évfolya­mába. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a két felső (V., VI.) osztály tan­tárgyai csak igen csekély fokozati összefüggésben voltak az alsó négy osztály tan­anyagával. E szervezet ellenzői sehogy sem tudtak megbarátkozni azzal a tény­nyel, hogy a felsőbb leányiskolákat eredeti céljuktól eltérítették. Molnár Aladár ezt az intézményt nem szánta pályára előkészítő iskolának, hanem a művelt, előkelő közönség számára akart olyan iskolát, amelyben az őket megillető műveltséget meg­szerezhessék. Közben azonban változtak a viszonyok s megváltoztak a művelt tár­sadalmi osztályhoz tartozó szülők igényei is. Szinte kivétel nélkül nem csupán általá­nos műveltséget követelnek az iskolától, hanem arra is igényt tartanak, hogy gyermekeiknek végzett tanulmányaik révén szükség esetén megélhetésük is biztosí­­tassék. A többszörös átszervezés tehát nem azt jelenti, hogy az intézm­ény hűtlenné vált Molnár Aladár elveihez,­ hanem annak a bizonyítéka, hogy közoktatásügyünk vezetői az iskolát az élet követelményeinek megfelelően fejlesztették. Az 1901-ben kiadott új, egységes (hetedik) tanításterv újból kiemeli az iskola középiskolai jellegét s megszünteti az iskola tagoltságát alsó és felső tanfolyamra.

Next