Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1918-1919
I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. isk. évben
Iskolánk múltja. A ciszterci Rend budapesti I. ker. Szent Imre-főgimnáziuma 1912. szeptember 5.-én nyílt meg. Az iskolát a magyar ciszterci Rend egyértelmű akaratából Békefi Rémig dr zirczi apát állította fel azzal a céllal, hogy újabb tűzhelyet létesítsen a fővárosban a keresztény nemzeti szellemnek s hogy a ciszterci Rendnek az ország szívében is legyen alkalma valláserkölcsi, közművelődési és hazafias missziója teljesítésére. Az első évben egy osztály nyílt meg, azután évenkint fokozatosan 1 — 1 osztállyal bővült, míg végre 1919—20-ban teljes nyolc osztályúvá lett az intézet. A nyilvánosság és az érettségi vizsgálat tartásának jogát a VKMin. 106.228/1919. sz. rendeletével kapta meg. Az első érettségi vizsgálat az idén (1920.) június havában volt. Az intézet ideiglenesen a székesfőváros I. ker. Váli u. 1. sz. elemi iskolájának épületében van elhelyezve. Sajnos, a világháború és a nyomában támadt szomorú viszonyok jóidőre elodázták a tervezett nagyszabású építkezést. Az intézet igazgatója az alapítástól kezdve: Bitter Illés. Első tanárai: Baranyay Jusztin dr. (most a ciszterci budapesti hittud. és tanárképző intézetének igazgatója), Mátrai Rudolf (most a székesfehérvári ciszt. r. főgimn. igazgatója) és Vargha Damján dr. — Ciszt. r. volt tanárai az intézetnek : Farkas Alberik, Gálos Bernát és Koronczy Teofil. II. Iskolánk az 1918—19. és 1919—20. isk. évben. Azok a balsejtelmek, melyek az 1918—19. év megkezdésekor felettünk borongtak, csakhamar szomorú valóra váltak. Ötödféléves csudás küzdelem után elvesztettük a háborút. Nem a harctereken vertek le bennünket, — a magyar vitézség veretlenül állott Mezopotámiától az ardennesi erdőkig, hála és elismerés ésdicsőség érte a mi halhatatlan hőseinknek, hanem itthon ásták mélyre a mi sírunkat gonosz, lázadó erők. Évtizedek óta tombol már hazánkban a legtervszerűbb és legelszántabb küzdelem nemzeti egyediségünk legjellegzetesebb vonásainak meghervasztása érdekében. Veszett félbe kerül a „species aeternitatis“-nak minden emberi nagyság mellőzhetetlen feltételét képező szempontja ; helyette átmeneti ötletek, alacsony szenvedelmek s az állati életnek rejtegetni való létformái helyeződtek az érdeklődés középpontjába. A felszínes tudomány, a művészeti ábrázolások, az úgynevezett szépirodalom s a napisajtó egyértelműleg varázsolódnak át a romboló irányzat infernális diapasonjává. A szabadság és a humanizmus védőpajzsa alatt egy idegen, materialista világnézet bocsátotta bele gyökérszálait a nemzet lelkébe. Az ősi, vallásos és hazafias érzés, melynek gyémántpora ott csillog az ezeréves nemzeti múlt minden értékes emlékén s amely eszményi, karakterisztikus jegy gyanánt iktatódott fajunk