VIII. kerületi Zrínyi Ilona Leánygimnázium, Budapest, 1946
1917-1947 Harminc év tölti ki e két évszám távolságát : a Zrínyi Ilona leánygimnázium harminc esztendeje. 1917 szeptember elsején nyílt meg a Práter utcai polgári leányiskola épületében, a világháború harmadik évében. Ennek az új leányközépiskolának létesítése székesfővárosunk iskolapolitikai terveit mind gyakorlati, mind eszmei síkon nagy lépéssel vitte előre. A gyakorlati cél községi leányiskoláink tehermentesítése volt : a túlzsúfolt osztályokban az évről-évre fölvételre jelentkezők egyharmada sem fért el. Ugyancsak gondoskodni kellett a VIll., IX., X. kerület és a közeli környék leánynépéről, hogy otthonához közelebb eső középiskolához jusson. Eszmei célja volt és maradt iskolánknak, hogy a felsőbb tanulmányokra hivatott leányokat megmentse a csökkent értéktudatú, szellemileg magukra hagyott nők sorsától. Minél szélesebb társadalmi réteget kellett és kell olyan módon kiművelni és szellemi javakhoz juttatni, hogy asszonyai, leányai kivehessék részüket az értelmiség kulturális munkájából és hogy megállják helyüket a férfiak mellett, akár mint élettárs, sugalmazó jó szellem, akár mint értékes, ösztönző versenytárs. Ezt a harminc év óta falaink közt lüktető, lankadatlan munkát, három tanárnemzedék áldozatos életművét, elköltözött vagy nyugalomba vonult igazgatók és tanárok nagyjelentőségű, nemzedékekre kisugárzó szellemét meg kellene ünnepelnünk. Ámde a mi házunk nem fogadhat be ünneplő vendégeket — a háború olyan kegyetlenül megtépázta, rombadöntötte, hogy még a hétköznapnak sem lehet békés otthona. Harmincadik iskolai évünk téli hónapjait a VIII. ker., Vörösmarty-gimnázium épületében töltöttük, áldozatkész és lovagias vendéglátó igazgató és tanártársak hálás vendégei képen. Bombazúzott házunkban minden új tetőcserép, minden új ablaktábla az iskolafenntartó, a tanulók és szüleik áldozatkészségét hirdeti. De ünneplésre még nincs helyünk. Házunk hát nem ünnepies —, de lelkünkben van komoly áhítat és bensőséges megindulás, mikor a harmincadik esztendő végén megállunk és emlékezünk. Emlékezünk békés esztendők jó munkájára, vidám, egészséges tanulók sikereire, lelkes, sokrétű nevelői tervek eredményeire. Hálával adózunk elköltözött vagy a közélettől már visszavonult jó szellemeinknek, akik megteremtették ennek az iskolának hagyományait. És van bennünk hit és bizalom is, hogy Isten segítségével ezen a csorbult küszöbön megvetve lábunk, legyőzzük a jelen átmeneti nehézségeit és fölkészüljünk a jövőre, az újjáépítés reményteljes művére. Házunkat föl fogjuk építeni — és a békességben új alapot nyert, valóban demokratikus haza leányait tovább s mindig tovább fogjuk nevelni, új irányban, de híven szellemi hagyományainkhoz, Isten és a Haza szeretetére, a műveltség szeretetére, a béke szeretetére, emberszeretetre . 1921-ben mozgalom indult meg, hogy minden iskola védőszellemet válasszon, nevét viselje és eszméit hirdesse. A mi iskolánk Munkács hős asszonya, Zrínyi Ilona nevét választotta,mint aki Istennek, családjának, hazájának szentelt életével, erényeinek gazdagságával, minden nemes és szent ügyért állhatatos kiállásával példát mutat a mai nemzedéknek a vallásosság, erkölcsösség és hazafiasság gyakorlására.« Új növendékeink így tesznek fogadalmat: »Mi, a Zrínyi Ilona leánygimnázium új növendékei ünnepélyesen megígérjük, hogy az iskola szorgalmas és engedelmes tanítványai leszünk. Tanáraink utasításait mindenben követjük és az intézet fegyelmi szabályait pontosan megtartjuk. A Zrínyi Ilona leánygimnázium zászlója alatt Isten és Haza szent eszméivel kezdjük tanulmányainkat és e zászlóhoz mindenkor híven ragaszkodunk, ígérjük, hogy egész magatartásunkkal az iskolában és az iskolán kívül történelmünk nagyasszonyának példáját követjük és mindig Zrínyi Ilona hűséges leányai leszünk.« Adja Isten, hogy ez a fogadalom ne legyen üres fogadkozás. Engedje Isten, hogy a megbékélt, új Európa kis államának ez a kis kultúrvára a maga szerény, halk hangjával hozzájáruljon az együttműködő nemzetek hatalmas szimfóniája békés összhangjához. 3