IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1928
FÁY ANDRÁS Fáy András 1786 május 30-án Kohányban (Zemplén m.) született, régi nemesi református családból. Atyja, László földbirtokos,, anyja Szemere Krisztina. 7 éves korában Sárospatakra megy a kollégiumba. 1799-től Pozsonyban folytatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon tanulja a jogot. A törvénygyakorlatra Pestre megy. 1810-ben a pesti járás szolgabirójává választják ,de nyolc év múlva atyai birtokára vonul Gombára (Pest m.). 1822-től kezdve Pesten él. Résztvesz minden mozgalomban és sokat foglalkozik az irodalommal. Irt költeményeket, elbeszéléseket, meséket, értekezéseket. Leginkább meséivel tűnt ki (két kötetben több mint 500 meséje van), melyek tele vannak életbölcseséggel és hazafias érzéssel. Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői-úti laktanya tájékán) gyakori találkozó helye kora vezető embereinek. Sokat szerepel a megyei életben. A 30-as években irányitója a magyar szinétszetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—36.) Pest megyét képviseli. 1832-ben megjelent nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Akadémiának és első igazgatója a Kisfaludy Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Takarékpénztárat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, színműveit, nevelésügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864 július 26-án halt meg. Egyetlen fia, Gusztáv két évvel élte túl. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájában pihennek. Fáy András életének célja saját szavai szerint a hazának használni akarás volt. A hazáért minden munkát vállalt, a »haza mindenese« volt, de jutalmat nem fogadott el. Intézetünk 1921 óta viseli nevét.