IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1928

FÁY ANDRÁS Fáy András 1786 május 30-án Kohányban (Zemplén m.) szüle­tett, régi nemesi református családb­ól. Atyja, László földbirtokos,, anyja Szemere Krisztina. 7 éves korában Sárospatakra megy a kol­légiumba. 1799-től Pozsonyban folytatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon tanulja a jogot. A törvénygyakorlatra Pestre megy. 1810-ben a pesti járás szolgabirójává választják ,de nyolc év múlva atyai bir­tokára vonul Gombára (Pest m.). 1822-től kezdve Pesten él. Részt­­vesz minden mozgalomban és sokat foglalkozik az irodalommal. Irt költeményeket, elbeszéléseket, meséket, értekezéseket. Leginkább me­séivel tűnt ki (két kötetben több mint 500 meséje van), melyek tele vannak életbölcseséggel és hazafias érzéssel. Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői-úti laktanya tájékán) gyakori találkozó helye kora vezető embereinek. Sokat sze­repel a megyei életben. A 30-as években irányitója a magyar szinét­szetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—36.) Pest megyét képviseli. 1832-ben megjelent nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Akadémiának és első igazgatója a Kisfaludy Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Ta­­karékpénztá­rat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, színműveit, nevelésügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864 július 26-án halt meg. Egyetlen fia, Gusztáv két évvel élte túl. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájá­ban pihennek. Fáy András életének célja saját szavai szerint a hazának használni akarás volt. A hazáért minden munkát vállalt, a »haza mindenese« volt, de jutalmat nem fogadott el. Intézetünk 1921 óta viseli nevét.

Next