IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1934

Fáy András Fáy András 1786 május 30-án Kohányban (Zemplén m.) született, régi nemesi református családból. Atyja, László, földbirtokos, anyja Szemere Krisztina. 7 éves korában Sárospatakra megy a kollégiumba. 1799-től Pozsonyban folytatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon ta­nulja a jogot. A törvénygyakorlatra Pestre megy. 1810-ben a pesti já­rás szolgabírájává választják, de nyolc év múlva atyai birtokára vonul Gombára (Pest m.). 1822-től kezdve Pesten él. Részt vesz minden moz­galomban és sokat foglalkozik az irodalommal. Irt költeményeket, el­beszéléseket, meséket, értekezéseket. Leginkább meséivel tűnt ki (két kötetben több mint 500 meséje van), melyek tele vannak életbölcses­séggel és hazafias érzéssel. Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői­ úti laktanya tájé­kán) gyakori találkozó helye kora vezető embereinek. Sokat szerepel a megyei életben. A 30-as években irányítója a magyar színészetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—1836.) Pestmegyét képviseli. 1832-ben megjelen­t nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Akadémiának és első igazgatója a Kisfaludy-Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Taka­rékpénztárat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, színműveit, nevelés­ügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864 július 26-án halt meg. Egyetlen fia, Gusztáv, két évvel élte túl. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájában pihennek. Fáy András életének céljai saját szavai szerint a hazának hasz­nálni akarás volt. A hazáért minden munkát vállalt, a „haza mindenese“ volt, de jutalmat nem fogadott el. Intézetünk 1921 óta viseli nevét.

Next