IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1937
Fáy András: A „legderekabb magyar“ volt. 1786. május 30-án Kohányban (Zemplén m.) született a régi nemes református családból. Atyja, László, földbirtokos, anyja Szemere Krisztina. 7 éves korában Sárospatakra megy a kollégiumba. 1799-től Pozsonyban folytatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon tanulja jogot. Törvény gyakorlatra Pestre kerül. 1810-ben a pesti járás szolgabírájává választják, de nyolc év mulva atyja birtokára vonul Gombára (Pest m.). 1822-től kezdve Pesten él. Részt vesz minden mozgalomban és sokat foglalkozik az irodalommal. Irt költeményeket, elbeszéléseket, meséket, értekezéseket. Leginkább meséivel tűnt ki (két kötetben több mint 500 meséje van), ezek tele vannak életbölcseséggel és hazafias érzéssel. Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői úti laktanya tájékán) gyakori találkozó helye kora vezető embereinek. Sokait szerepel a megyei életben. A 30-as években irányítója a magyar színészetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—1836) Pestmegyét képviseli. 1832-ben megjelent nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Akadémiának s első igazgatója a Kisfaludy Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Takarékpénztárat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, színműveit, nevelésügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864. július 26-án halt meg. Egyetlen fia, Gusztáv két évvel élte túl. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájában pihennek. Fáy András életének célja saját szavai szerint a hazának használni akarás volt. Nevét nemcsak az irodalomtörténet jegyezte nagyjaink sorába. Jelentős társadalmi és közgazdasági tevékenysége mellett áldozatos lélekkel kivette részét a nemzet felvirágoztatását célzó minden mozgalomból. Mintaképe volt a minden jóért és nemesért rajongó és hazaszeretetét nemcsak szavakkal, hanem tettekkel nyilvánító és kitartó, áldozatos munkára kész hazafinak. A hazáért minden munkát vállalt, a „haza mindenese“ volt, de jutalmat nem fogadott el. Intézetünk 1921 óta viseli nevét.