IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1940

Fáy András A „legderekabb magyar“ volt. 1786. május 30-án Kohányban (Zemplén megye) született, régi nemes református családból. 7 éves korában Sárospatakra került a kollégiumba, majd Pozsonyban foly­tatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon tanul jogot. 1810-ben a pesti járás szolgabírájává választják meg, de nyolc év múlva atyja birtokára vonul, a pestmegyei Gombára. 1822-től kezdve Pesten él Résztvesz minden mozgalomban és sokat foglalkozik az irodalommal írt költeményeket, elbeszéléseket, meséket, értekezéseket. Legmaradandóbb alkotásai meséi. Bennük az emberszerető bölcs szelíd mosolyával állítja pellengére az emberek gyarlóságait. Mély emberismerő, a lélek legparányibb zuga sem marad rejtve előtte. Meg­nevettet, hogy tanítson és vezessen. A reformkorszak eszméi Fáy me­séiben jelennek meg legelőször. Hatásuk óriási volt, Jósika előtt ő a legolvasottabb magyar író. Jelentőségükre Széchenyi mutatott rá leg­méltóbban: „A honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot önelszánást Fáy András meséi ébresztették föl bennem.“ Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői úti laktanya tájé­kán) gyakori találkozóhelye kora vezetőembereinek. A 30-as években irányítója a magyar színészetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—1836) Pestmegyét kép­viseli. 1832-ben jelenik meg nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Akadémiának s első igazgatója a Kisfaludy Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Taka­rékpénztárat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, színműveit nevelésügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864. július 26-án halt meg. Hamvai a budapesti Kálvin-téri re­formátus templom kriptájában pihennek. Fáy András életének célja saját szavai szerint a hazának hasz­nálni akarás volt. Nevét nemcsak az irodalomtörténet jegyezte nagy­jaink sorába. Jelentős társadalmi és közgazdasági tontienocei­o mel­lett odaadó lélekkel kivette részét a nemzet felv­észe minden mozgalomból. Mintaképe volt a minden jó ra­jongó, hazaszeretetét nemcsak szavakkal, hanem­­ utó a kitartó, áldozatos munkára kész hazafinak. A ha, mun­kát vállalt, a „haza mindenese“ volt, de jutalmat ! Intézetünk 1921 óta viseli nevét.

Next