IX. ker. Fáy András Gimnázium, Budapest, 1940
Fáy András A „legderekabb magyar“ volt. 1786. május 30-án Kohányban (Zemplén megye) született, régi nemes református családból. 7 éves korában Sárospatakra került a kollégiumba, majd Pozsonyban folytatja tanulmányait. 1803-tól ismét Patakon tanul jogot. 1810-ben a pesti járás szolgabírájává választják meg, de nyolc év múlva atyja birtokára vonul, a pestmegyei Gombára. 1822-től kezdve Pesten él Résztvesz minden mozgalomban és sokat foglalkozik az irodalommal írt költeményeket, elbeszéléseket, meséket, értekezéseket. Legmaradandóbb alkotásai meséi. Bennük az emberszerető bölcs szelíd mosolyával állítja pellengére az emberek gyarlóságait. Mély emberismerő, a lélek legparányibb zuga sem marad rejtve előtte. Megnevettet, hogy tanítson és vezessen. A reformkorszak eszméi Fáy meséiben jelennek meg legelőször. Hatásuk óriási volt, Jósika előtt ő a legolvasottabb magyar író. Jelentőségükre Széchenyi mutatott rá legméltóbban: „A honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot önelszánást Fáy András meséi ébresztették föl bennem.“ Józsefvárosi háza és ferencvárosi kertje (az üllői úti laktanya tájékán) gyakori találkozóhelye kora vezetőembereinek. A 30-as években irányítója a magyar színészetnek és nagy része van a Nemzeti Színház megalapításában. Az országgyűlésen (1832—1836) Pestmegyét képviseli. 1832-ben jelenik meg nagy regénye, a Bélteky-ház, melyben a régi intézmények és szokások bajaira mutat rá és művelődésre, Széchenyi eszméinek követésére buzdít. Tiszteleti tagja az Akadémiának s első igazgatója a Kisfaludy Társaságnak. Megalapítja a Hazai Első Takarékpénztárat (1840). A szabadságharc bukása mélyen lesújtja Fáy Andrást. De az 50-es években újra nagy szorgalommal írja elbeszéléseit, színműveit nevelésügyi értekezéseit. Betegsége azonban mindjobban gyöngíti. 1864. július 26-án halt meg. Hamvai a budapesti Kálvin-téri református templom kriptájában pihennek. Fáy András életének célja saját szavai szerint a hazának használni akarás volt. Nevét nemcsak az irodalomtörténet jegyezte nagyjaink sorába. Jelentős társadalmi és közgazdasági tontienoceio mellett odaadó lélekkel kivette részét a nemzet felvésze minden mozgalomból. Mintaképe volt a minden jó rajongó, hazaszeretetét nemcsak szavakkal, hanem utó a kitartó, áldozatos munkára kész hazafinak. A ha, munkát vállalt, a „haza mindenese“ volt, de jutalmat ! Intézetünk 1921 óta viseli nevét.