Dr. Lázár Piroska leány középiskolája, Budapest, 1918-1919
I. Iskolánk múltja
2 ISO Iskolánk múltja. Iskolánk a vele kapcsolatos internátussal 1907 szeptember havában nyílt meg három osztállyal. Éveken át tartó tanulmányok és tervezgetések, több egyetemi kitűnőségünk tanácsai és buzdításai érlelték elhatározássá azt az eszmét, hogy iskolát alapítsunk, mely a kötelező tanításterv keretében lehetséges metodikai változtatásokkal, a hagyományos iskolai élet egyes hibáinak kiküszöbölésével és főleg megfelelő internátusi neveléssel segítse elő a nőnevelés tökéletesítését. Az első lépés óta immár 13 év múlt el és megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy mindabból, amit magunknak célul tűztünk ki, mit se kellett feladnunk, sőt abból igen sok dolog az állami közoktatási szervek körében is tért hódított. Alapelveink megvilágítására elegendő idéznünk az iskola első prospektusából a következő sorokat : „A társadalmi, politikai és gazdasági törekvések hatásai nem kerülik el az iskolákat sem. Ugyanazok az érdekek, melyek az állam társadalmi politikájában küzdenek, vívják harcaikat az iskolában, a nevelés kérdésében is. A forrongásban lévő különböző nőnevelési áramlatokból ez az iskola munkájában irányadónak mindig azt tekinti, hogy helyes erkölcsi felfogású, mély gondolkodású, művelt magyar leányokat neveljen. Etikai felfogásra, mély felelősségérzetre akarjuk a leányokat nevelni, hogy az élettől ne csak élvezeteket várjanak, hanem ők maguk adjanak erkölcsi értéket létüknek. A tudás iránti vágy, a műveltség becsének megismerése, minden kötelességüknek örömmel való teljesítése töltse be lelküket , minden életmozzanatot helyesen, komolyan ítéljenek meg, emberszeretet, önzetlenség, nemes altruizmus hassa át őket, mert ez képezi az igazi kapcsot saját személyük és a nagy társadalom között. A ránk bízott gyermekeket egységes, nemes jellemű, önálló nőkké akarjuk nevelni, kiknek gondolkodása a modern elméleti tudás magaslatán álljon és szemmel tartsa a gyakorlati élet követelményeit. Tervünk, hogy leányaink az intézetben eltöltött időre, mint vidám ifjúkorra emlékezzenek vissza, amikor komoly tanulás, gyakorlati tevékenység, nyugalom és játék egészséges váltakozásával melegen érző, tisztán és élesen gondolkodó munkabíró emberekké fejlődtek. Gyorsan élő korukban törekszünk növendékeinket távol tartani mindentől, ami őket idegessé, sápkórossá, koraéretté tenné, hogy a gyermekek ne csak szellemileg legyenek képesítve az életben rájuk várakozó küzdelemre, hanem testi kitartásuk is megfelelő legyen. Egész nevelésünket áthatja a vallás, mert vallásos érzés nélkül valódi erkölcsösség elképzelhetetlen. A tanítás gerincét azon tárgyak képezik, amelyekből növendékeink hazánkat, a magyarságot ismerik meg. (Magyar nyelv, irodalomtörténet, történelem, földrajz.) Nemcsak azért fontos ezeknek a helyes oktatása, mert belőlük hazaszeretetet merítenek — fölismerik, mit tart a magyar helyesnek, jónak, szépnek, mi az ideálja — hanem fontos gyakorlati szempontból is, mert megismerik népünk egyéniségét, annak a népnek jellemző tulajdonait, melynek társadalmát alkotni fogják és igy az abban való boldogulás könnyebb lesz. ..