Dr. Lázár Piroska Leánygimnázium, Budapest, 1920

A magyar leányokhoz! Június van. A magyar rónán most érik a gabona. Mindig, minden időben szive egész szeretetével leste minden magyar ember, mi lesz belőle. Most azonban, mióta annyi a bajunk — háború, forradalmak, megszállás, gyilkos béke — most mindenki aggodalmas várakozással figyeli : milyen lesz a termés ! Ha jó lesz, lesz élelmünk, szenünk, ruhánk, minden jó lesz. Ha jó lesz az aratás, többet ér a pénzünk, nem leszünk szegények, hanem gazdagok, erősek. Igen erősek — és akkor! Ha lelke volna a búzának, ha megértené a magyar emberek könyörgő szavát, hogy da­coljon a szárazságggal, a túlságosan bő esőzéssel, legyen kemény, acélos, mert tőle függ ennek a földnek a sorsa, ezé a szeretett földé ! És most ilyen lelkes terméssel állunk szemben. Fiatal leányok, élőben lévő búzakalászok, nektek hozzuk a magyarság buzdító szavait, lelkesítő komoly üzenetét. Leányok a ti kezetekbe, a sok ezer fiatal magyar leány meg ifjú kezébe van letéve az ország jövője, tőletek függ élet és halál ! Ha ez a termés jó lesz, ha lelkes, hazaszerető, munkás, bátor és önzetlen magyar nő és férfi válik a magyar ifjúságból, új élet lesz e földön, uj és gazdagabb mint valaha. Mindez tőletek függ, a ti munkátoktól, a ti hitetektől ! Hinnetek kell megingathatlanul, kételkedéstől menten a szebb magyar jövőben — hinnetek kell nemcsak mérlegelve a körülményeket, fon­tolgatva a lehetőségeket, hanem vakon, egész szivetekkel és hisszük tudjuk, hogy egyedül eb­ből a hitből oly erők támadnak a magyar nép öntudatában, melyek ellenállhatatlanná teszik nemzetünket. Legyetek büszkék magyar voltotokra, a magyar műveltségre, érezzétek, hogy csak ez igazán a tietek. Sokszor halljátok mostanában ugy­e, hogy meg kell mutatni a művelt nyugati nemzetek­nek, mily igazságtalanságot követtek el, a­mikor hazánkat feldarabolták és sokkal alacsonyabb kultúrájú népek hatalma alá vetették a magyarságot. Meg kell mutatni, hogy művelt nem­zet, hogy kultúrnép vagyunk. Sokan, talán ti is azt gondoljátok, hogy mindenben, szokásuk­ban, művészetükben utánozzuk a nyugatiakat, akkor majd elismerik műveltségünket, kultúránkat. Ez nagy tévedés. Ha mi az angol, francia irodalmat, művészetet másoljuk, azért nem fogják az angolok vagy franciák a sajátjukkal egyenértékűnek tekinteni a mi irodalmunkat, művé­szetünket. Hisz ezeknek a népeknek meg­van a maguk évszázadokon át fejlődött műveltségük, amely a népük lelkéből, küzdelmeiből, örömeiből sarjadzott, minden más népétől lényegében különbözik. Csak azt a műveltséget becsülik sokra, amely egyéni, a nép lelkéből, történel­méből fakadt. Sok mindent tanulhatunk és kell is tanulnunk a nyugati népektől, orvostudo­mányt, új gépeket, a mathematika, csillagászat stb. tudomány ús felfedezéseit, de műveltséget, kultúrát, lelket nem lehet kölcsön adni vagy venni. Nem lehet és nem is kell. Mely nép dicseked­het csodálatosabb művészi intuícióval, mint ami a középkori magyar hazafias vallásos énekek­ből felénk szól, vagy a protestánsok bűnbánó jeremiádjaiban zokog, majd Balassi a bánatos búcsúénekeiben kesereg. Nézzétek a székely kapuk csodálatos méltóságteljes és mégis oly ven­dégszerető arányosságát, mely nép alkotott hozzájuk hasonlót ? ! Melyik népnek a képzelőereje

Next