Dr. Lázár Piroska Leánygimnázium, Budapest, 1926
_1 /19+0 Leányliceum. Uj iskolánk. Az 1926. évi XXIV. törvény értelmében a leányközépiskolának két faja van : leánygimnázium és leányliceum. Mindkettőnek az a feladata, hogy a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és ekként az egyetemi és főiskolai tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára is képessé tegye. A közös nemzeti tárgyakon kívül e feladatot a leánylíceum elsősorban a modern nyelvek és irodalmak tüzetesebb tanításával oldja meg. A leánylíceum rendes tárgyai: hit és erkölcstan, magyar, német, francia nyelv és irodalom, Magyarország történelme és világtörténelem, művészettörténet, földrajz, természetrajz, kémia és egészségtan, természettan, mennyiségtan, filozófia, rajz, ének, testgyakorlás. A törvény negyedik pontja szerint a líceumi tanulóknak alkalmat kell adni, hogy a latin nyelvet és irodalmat rendkívüli tárgyként tanulhassák. Iskolánk a fenti t.-c. alapján VIII osztályos leánylíceumá alakult át. A líceum tanterve kötelezővé teszi a művészettörténelem tanítását és iskolánk már a folyó tanévben előadás sorozatban tanította is. A művészettörténelmi csoport a felső osztályok önként jelentkező tanulóiból alakult. A művészettörténelem tanításában kettős szempont vezetett bennünket. Egyrészt, mint azt az angol praerafaeliták már a múlt század második felében fölismerték, mert a művészet a világ egyre jobban fenyegető elmechanizálódása közepette megerősíti a lélekben a szépségbe vetett hitet, magát a lélek szabadságát is. Másrészt a művészet, az emberi kultúra egyik legszebb és legnagyobb diadala és tényezője, miért ne kerüljön az ifjúság lelkének kibontakozó szemhatárára ? Lichtwark, a művésztörténelem tanításának nagy elméleti és gyakorlati úttörője ellene van, hogy kezdőknek történetet tanítsunk. Ismerje meg az ifjúság és nyerjen tiszta művészeti alapfogalmakat, ez a cél szerinte. Ebben kétségtelenül igaza is van, mi azonban azt kérdeztük, nem a művészetek fejlődésében válnak-e a legnyilvánvalóbbá maguk az alapfogalmak ? Nem válnak-e elvonttá egyes képek magyarázása s az így nyert fogalmak ? Márpedig a művészet fogalmai mindig történelmiek, konkrétek maradnak. A fenti meggondolások alapján mi történelmi kapcsolatokban úgy mutattuk bee az egyes műalkotásokat, hogy a hangsúly ne a történelmi összefüggés folytonosságára, hanem az egyes műalkotások lényegének fölfogására essék. Hogy csak egy példát említsünk, nem értjük-e meg egyszerre a lionardo-t és általában a kompozíció lényegét, ha összehasonlítjuk Ghirlandaio , „Utolsó vacsorá“-ját a Leonardoéval. Az anyag idén a görög szobrászatra és a renaissancera terjedt. Hogy a kultúra összefüggését és egységét hangsúlyozzuk, a műalkotásokat előbb a korral összefüggésben mutattuk be, azután emeltük ki azokat a történelem folyamából.