Dr. Lázár Piroska Leánygimnázium, Budapest, 1927
iskolánk vezérelvei. Az 1927-ik év határkövet jelent iskolánk történetében. Ekkor alakult át a húsz év óta működő felsőleányiskola az új leányközépiskolai törvény értelmében leányliceummá. Az 1927/28. iskolaévben megnyílt a leányliceum első osztálya. A fokozatos fejlődés során intézetünk nyolc év múlva jutott volna el az érettségiig. Ezt az időt a felére csökkentette a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1928. évi rendelkezése, amely megengedte, hogy már az 1928/29. tanév elején a leánylíceum V. osztálya is megkezdje működését. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak ebben a kegyes tényében nemcsak iskolánk húsz éves munkásságának méltánylását látjuk, hanem ez eddiginél is erősebben érezzük azt a kötelességünket, hogy növendékeinket vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben magasabb általános műveltséghez juttassuk és ekként az egyetemi és főiskolai tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára is képessé tegyük. Kötelességünknek tekintjük, hogy ne csak tanításanyagot adjunk, hanem felkutassuk az örök értékeket is és ezeknek felhasználásával harmonikus életre neveljük leányainkat. Széchenyi István mondja a „Hitelében, tanulni józanabb az életből, az emberektől, mintsem mindig csak nyomtatványokból és a múltból. Iskolánkból kis államot akarunk alkotni, amelyben minden tanuló mint iskolapolgár a legjobb tehetsége szerint dolgozzék, ahol minden cselekedetét az a gondolat vezesse, ne tedd társaidnak azt, ami neked sem esnék jól tőlük. Ha ezt megszokta a kis közösségben, megvalósítható lesz az életben a legmagasabb erkölcsi állapot: a béke. Nem akarjuk eszméink passzív elfogadására kényszeríteni tanítványainkat, mert ez legtöbb idejüket és legértékesebb szellemi erejüket foglalná le. Figyelés és szemlélet által a tanulók önálló cselekvéssel, örömest vesznek részt a tanulásban, hogy bennük az az érzés ébredjen : megtanulok erősen megfigyelni, összehasonlítani, gondolkodni, ítélkezni, oly tudásanyagot szereztem, amelyet jól tudok majd felhasználni, aminőt tőlem a modern élet megkövetel. Elsősorban az érdeklődés minden irányú felkeltésére törekszünk és azután öntudatossá tenni azt a hajlamot, amelynek tökéletesedésével növendékünk az életben legtöbbet tud alkotni. Leányainkat egységes, nemes, önálló jellemekké kívánjuk nevelni, magyar leányokká, akik ifjúságuknak örülni tudnak, akik testben-lélekben egészségesek, akik melegen éreznek, tisztán és élesen gondolkodnak. Hűségre, megbízhatóságra akarjuk nevelni, mert ez az egyedüli támasza a társadalomnak, nem cirill által, hanem bizalom és szeretet által, amellyel növendékeink felé közeledünk. Nevelni akarjuk az erkölcsi ízlés nemesítésére, igazságosságra a lelkiismeret élesítése által, önbizalomra és mások iránti bizalomra, hogy távol álljon tőlük a közöny és képmutatás, a felületesség és türelmetlenség. Ideálunk vidám, erős, bátor, a jövőben bízó, testben és lélekben egészséges, szülőföldet és hazát szerető ifjúság, kezessége a haza és az emberiség jövőjének. Ilyen vezérelvek szerint nevelődő leányaink meg fogják állani helyüket az életben, bárhova helyezze őket a sors, akár orvosok, tanárok, gyógyszerészek, tisztviselők, anyák lesznek, akikre az életpályák legmagasztosabbika vár: nevelése annak az új generációnak, amelyre nagy feladatot ró a magyar jövő. Dr. Lázár Piroska: S’ /100