Dr. Lázár Piroska Leánygimnázium, Budapest, 1927

iskolánk vezérelvei. Az 1927-ik év határkövet jelent iskolánk történetében. Ekkor alakult át a húsz év óta működő felsőleányiskola az új leányközépiskolai törvény értelmében leány­­liceummá. Az 1927/28. iskolaévben megnyílt a leányliceum első osztálya. A fokozatos fejlődés során intézetünk nyolc év múlva jutott volna el az érettségiig. Ezt az időt a felére csökkentette a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1928. évi rendelkezése, amely megengedte, hogy már az 1928/29. tanév elején a leány­líceum V. osztálya is megkezdje működését. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak ebben a kegyes tényében nem­csak iskolánk húsz éves munkásságának méltánylását látjuk, hanem ez eddiginél is erősebben érezzük azt a kötelességünket, hogy növendékeinket vallásos, erköl­csös és nemzeti szellemben magasabb általános műveltséghez juttassuk és ekként az egyetemi és főiskolai tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára is képessé tegyük. Kötelességünknek tekintjük, hogy ne csak tanításanyagot adjunk, hanem fel­kutassuk az örök értékeket is és ezeknek felhasználásával harmonikus életre nevel­jük leányainkat. Széchenyi István mondja a „Hitelében, tanulni józanabb az élet­ből, az emberektől, mintsem mindig csak nyomtatványokból és a múltból. Iskolánkból kis államot akarunk alkotni, amelyben minden tanuló mint iskola­­polgár a legjobb tehetsége szerint dolgozzék, ahol minden cselekedetét az a gondolat vezesse, ne tedd társaidnak azt, ami neked sem esnék jól tőlük. Ha ezt megszokta a kis közösségben, megvalósítható lesz az életben a legmagasabb erkölcsi állapot: a béke. Nem akarjuk eszméink passzív elfogadására kényszeríteni tanítványainkat, mert ez legtöbb idejüket és legértékesebb szellemi erejüket foglalná le. Figyelés és szemlélet által a tanulók önálló cselekvéssel, örömest vesznek részt a tanulásban, hogy bennük az az érzés ébredjen : megtanulok erősen megfigyelni, összehasonlí­tani, gondolkodni, ítélkezni, oly tudásanyagot szereztem, amelyet jól tudok majd felhasználni, aminőt tőlem a modern élet megkövetel. Elsősorban az érdeklődés minden irányú felkeltésére törekszünk és azután öntudatossá tenni azt a hajlamot, amelynek tökéletesedésével növendékünk az élet­ben legtöbbet tud alkotni. Leányainkat egységes, nemes, önálló jellemekké kívánjuk nevelni, magyar leányokká, akik ifjúságuknak örülni tudnak, akik testben-lélekben egészségesek, akik melegen éreznek, tisztán és élesen gondolkodnak. Hűségre, meg­bízhatóságra akarjuk nevelni, mert ez az egyedüli támasza a társadalomnak, nem cirill által, hanem bizalom és szeretet által, amellyel növendékeink felé közeledünk. Nevelni akarjuk az erkölcsi ízlés nemesítésére, igazságosságra a lelkiismeret élesítése által, önbizalomra és mások iránti bizalomra, hogy távol álljon tőlük a közöny és képmutatás, a felületesség és türelmetlenség. Ideálunk vidám, erős, bátor, a jövőben bízó, testben és lélekben egészséges, szülőföldet és hazát szerető ifjúság, kezessége a haza és az emberiség jövőjének. Ilyen vezérelvek szerint nevelődő leányaink meg fogják állani helyüket az életben, bárhova helyezze őket a sors, akár orvosok, tanárok, gyógyszerészek, tiszt­viselők, anyák lesznek, akikre az életpályák legmagasztosabbika vár: nevelése annak az új generációnak, amelyre nagy feladatot ró a magyar jövő. Dr. Lázár Piroska: S’ /100

Next