A Pesti izraelita hitközség leánygimáziuma, Budapest, 1925

A magyar zsidóság jogtörténeti fejlődése a receptió életbeléptetéséig. Elmondta Dr. Glückstahl Samu, oktatásügyi elöljáró * 1895. évi október hó 16-án szentesittetett a XLII. t. c., amely az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánítja. Ez az úgynevezett receptionális törvény. Ha ennek a törvénynek a jelentőségét a maga teljes való­ságában kívánjuk megérteni, visszapillantást kell vetni a magyar zsidóság jogtörténetére, úgy, amint az Magyarország ezer­éves története alatt kifejlődött. A zsidóság történetét három korszakra oszthatjuk. Az első terjed a honalapítástól 1867-ig, a második 1867-től 1895-ig és a harmadik 1895-től kezdve tovább. Az első korszakot rendszerint úgy jellemzik, hogy abban az időben a zsidó vallás tűrt vallás volt. A második korszakban elismert vallássá, a harmadik kor­szakban bevett vallássá lett. A tűrt vallás fogalma azt kívánja jelenteni, hogy a zsidó vallás abban a korszakban törvényileg szabályozva nem volt, annak jogviszonyai nem voltak körülírva, és mivel tényleg létezett, egy­szerűen tűrt vallásnak nevezik. A fogalom azonban nem fedi a valóságot, mert a zsidó vallás majdnem ezer esztendő alatt hol tűrt, hol nem tűrt vallás volt. Aki ezt a korszakot tanulmányozza, fájdalommal fogja meg­állapítani, hogy a zsidó felekezetűeket ismételten és ismételten vagy az egész ország területéről, vagy pedig az ország területének egyes részeiből kiűzték, illetve meg volt állapítva még általános tűrés esetében is, hogy a zsidó vallásúak az ország egyes részei­ben, például szabad királyi városokban vagy bányavárosokban, nem lakhattak és azokat hét mértföldnyi területen meg sem köze­líthették. A tűrt jelző fogalmához tartoznak azok a korlátozások is, amelyek arra vonatkoztak, hogy a zsidó vallásúak csak egyes­ e A receptió 30 éves évfordulója alkalmából tartott iskolai ünnepélyen, 1925. évi november hó 22-én.

Next