IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1892

A murányi Vénus. »A hold, ha elfogy is, megmarad a neve.« (Közmondás.) Vágygyal és érzelemmel megáldott lény fensőbb szellemi életével nemesebb érzeteinek méltó kifejezést törekszik adni. E nemes indulatainak megfelelő alakban nyilvánítása adja a költészet fogalmát. »Érzésre minden ember képes. Az érzést úgy fejezni ki, hogy má­sokban is hasonlót ébreszszünk, ez a költészet föladata.«1) A költészet akkor szülemlett meg első csírájában, midőn az eszes és akarattal biró első egyén figyelmezve önmagára és a körülötte levő egyé­nekre és tárgyakra, érzelmeit, legelső gondolatait ezeknek megfelelő alakban tovább adni, közölni, kifejezni megkísérelte. Ezen kezdetleges állapotban, mi­dőn még a tudomány csak magvában volt fenn, a költészet, az érzelem ezen tolmácsa volt a finomabb eszköz, mely által az ember szellemisége nyilatko­zott; ez volt a tehetségnyilvánító közeg akkor, midőn az ember, mintegy veleszületett szenvedélyeivel és indulataival és ezeknek érzéki nyelvén szólt és közölte tapasztalatait, és midőn Herder szavaiként: »a közönséges életben is énekeltek, és a költő dallamával csak fölemelé a nyelvet, hogy jobban essék a hallgatóknak. A nyelv gazdag volt képekben és igen anyagi kifejezése még a valódi érzelemnek, a szenvedélynek . 2) Későbben, midőn az ember nemcsak figyelmezve, hanem vizsgálva is a körébe esőket, az okok fürkészése után látott és az ész, értelem fejlettségével, tekintettel az élet való részére, a reál irány jött mindinkább előtérbe; midőn az emberek már nem beszéltek Homer »röpködő szavaival«3): a költészet, mely majdnem egyedül szerepelt a szív nyilatkozataként, háttérbe látszék esni; azonban csak látszék, mert a szív for­rása, az érzelem kiapadhatatlan. A szív ugyanaz maradt, csak az ember lett mintegy megosztva, a szív érzelmei szakadatlan folyásukban ellensúlyoztatva a mindinkább felülkerekedő anyagiasb élet, a küzdés által. A költészet meg­szűnt közös nyelve lenni az emberiségnek; azonban még mindig zománcza .) Zilahy K. s) Herder, Über die Sprache, 1. k. 135. 1. 3) Herder, Über die Sprache, 1. k. 135. 1. 1*

Next