IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1945
szereztet számára a tudományt előbbrevivő dolgozatai, melyek a Matematikai és Fizikai Lapokban, a Mathematische Annalenben, a Comptes Rendus de l’Académie des Sciences-ben (Paris), a Fundamenta Mathematicae-ben (Varsó) és sok más bel- és külföldi folyóiratban jelentek meg, valamint a Matematikai és Fizikai Társulatban és a budapesti műegyetemen tartott előadásai, de ő a mélyen járó gondolatok komolysága mellett a gondolatok szépségének apostola is volt. Mint tanár nem a tételek halmozására, hanem az eszméknek kritikai taglalására szoktatta a tanítványait. A tanulók érezték is, hogy tanáruk nem a tudás fölényével bánik velük, hanem megbecsüli az egyént, az okfejtés tisztaságát kívánja tőlük, támogatja a logikus gondolatmenetét és kedves humorral hárítja el a képtelen ötleteket. A tanári kar pedig élvezte a szellemes megjegyzéseket, amelyekkel dr.Alexite György a tanítás szüneteiben folytatott elvi vitákat kísérte és mindenkor hálával fog gondolni arra a szívességre, amellyel a szakkérdésekben a jó kolléga oly nagy készséggel volt a kortársaknakk segítségére. Dr. Bomby József tanári működését hat évvel ezelőtt az iskolánkban kezdette, de tudását, agilitását és munkabírását egyre nagyobb mértékben vette igénybe a Népművelési Bizottság, amelynek átszervezése után az, idén osztályvezetője lett. A magyar kultúrértékeknek fáradhatatlan hirdetője távozott vele a tanári testületünkből nagyobb hatáskörbe, de azóta is folyton érezzük, hogy az ő tetterő a keze mennyire tudja támogatni a gimnáziumot nevelési céljainak elérésében. Miklós János gimnáziumi rendes tanár a polgármester úr intézkedésére a községi Vörösmarty Mihály gimnáziumhoz nyert teljes beosztást. Iskolánkban 19 évig működött mint nagynevű elődöknek vasszorgalmú utóda. Reá várt az a szép és nagy feladat, hogy a vegytan tanításának újabb módszereit és velük együtt a fiatalkori kémikusoknak gyakorlati nevelését megvalósítsa. A nagy munkát ő szívesen vállalta, de közben a berendezésünket a háborús rombolás tönkre tette és ekkor Miklós János hozzá fogott a romok közül kimentett tárgyak használhatóvá tételéhez. A sok esztendőn keresztül folytatott lelkes munkájáért az iskola köszönete kiséri őt új munkahelyére. Kozma Emil gimnáziumi rendes tanár 1945 szeptember havában nyert iskolánkhoz mint állandó helyettes beosztást és 1946 március havában a községi Vörösmarty Mihály gimnáziumban teljes tanszéket vett át.