Szent Orsolya-rendi Szent Angéla leánygimnázium, Budapest, 1944

-­­ AE ISKOLAI BV TÖRTÉNETE. A szeptember hó 1-én alakuló értekezlettel megindult tanév munkája mindig gyakrabban megakadt, a felhangzó sziréna pontot tett az órák ütemes folyására. Október 24-én aztán vég­leg megszakadt a tanítás, katonaság foglalta el az épületet. A Rákócziános fiú­gimnáziumnak,amellyel egyig megosztottuk tanter­meinket, kénytelenek voltunk vendégszeretetünket felmondani és az előbb még gyermek-zsivalytól, kacagástól hangos folyosókon katonai léptek és vezényszavak hangzottak fel. A napok mindig ko­molyabbak lettek. Balás Béláné Gáspár .E milia magyar-német, Pesthy Endré­­né Tóth Piroska magyar-latin szakos tanárnő Dunántúlra mentek, Mater Vámosi Angela igazgató, Mater Varga Carola tört.-latin szakos tanárnő betegszabadságon Sopronban, tartózkodtak! M.Szalay Eugenia mat.-fizika szakos rendi tanárt szintén Sopronba rendel­te a rendi Elöljáróság. A növendékek járásáé is eltávozott a fővárosból. Az itt mai­autakat mégis foglalkoztatni kellett, így a még katonaság­tól le nem foglalt pár helyiségben naponta egy-két órára össze­gyűltek a kis csoportok. Ifj. Mátray Zoltánná, a kecskeméti Angol­­kisasszonyok intézetének magyar-latin szakos tanára, akit a V.K.M. mint menekültet több társával beosztott intézetünkhöz, szívesen vállalta az eltávozott tanárok helyett a növendékek foglalkozta­tását. lelkes szeretettel bánt az ifjúsággal, buzgósága a nehéz közlekedés mellett szinte megható volt. Ezen az úton is meleg há­lával és nagyrabecsüléssel gondolunk a mindenkor készséges, finom­­lelkű kortársra. December közepéig folyt még így a tanítás. Közben gon­doltunk a vidékre távozott növendékeinkre is és levélben közöltük velük az elvégzendő anyagot, kellő utasítással ellátva. December 25-én, karácsony első ünnepén délelőtt egy gránát­találat érte az épület jobb szárnyát és annak szilánkja oly halálosan sebesítette meg egyik kedves nővér­társunkat, Raj Rozáliát, hogy percek alatt elvérzett. December 28-án már oly tarthatatlan lett a helyzet, hogy a renai Elöljáróság jobbnak látta elhagyni az épületet, mint­sem hogy kellő óvóhely hijján biztos szerencsétlenségnek tegye ki a rendtagokat és az épületben tartózkodó személyzetet a néhány bennlakó növendékkel együtt. Levonultunk a Szt. Ferenc-rendiek óvóhelyére és ott tartózkodtunk 10 héten át. Sohasem hálálhatjuk meg eléggé a Tisztelendő Atyák jóságát, szives készségét és azt a biztonságot, amelyben az ő védelmük mellett részünk volt. A jó Isten áldása legyen rajtuk. Március első napjaiban már annyira kialakult a helyzet, hogy naponta a dermesztő hidegben pár órára feljöhettünk a csupa­­lyuk zárdába, próbálván megoldani a nagy problémát, újra lakható­vá tenni a térdig törmellékekkel és szeméttel borított helyisége­ket. Március 14-án az alagsorban pár helyiségben valóra vált a törekvés és ezen időtől kezdve megindult a külső-belső munkát rendbehozni amit lehet. Ebből kivették részüket tanárnőink és nö­vendékeink. Nem­ feledkezhetünk itt el a hát Szőke tanítónőről.

Next