Szent Orsolya-rendi Szent Angéla leánygimnázium, Budapest, 1944
- AE ISKOLAI BV TÖRTÉNETE. A szeptember hó 1-én alakuló értekezlettel megindult tanév munkája mindig gyakrabban megakadt, a felhangzó sziréna pontot tett az órák ütemes folyására. Október 24-én aztán végleg megszakadt a tanítás, katonaság foglalta el az épületet. A Rákócziános fiúgimnáziumnak,amellyel egyig megosztottuk tantermeinket, kénytelenek voltunk vendégszeretetünket felmondani és az előbb még gyermek-zsivalytól, kacagástól hangos folyosókon katonai léptek és vezényszavak hangzottak fel. A napok mindig komolyabbak lettek. Balás Béláné Gáspár .E milia magyar-német, Pesthy Endréné Tóth Piroska magyar-latin szakos tanárnő Dunántúlra mentek, Mater Vámosi Angela igazgató, Mater Varga Carola tört.-latin szakos tanárnő betegszabadságon Sopronban, tartózkodtak! M.Szalay Eugenia mat.-fizika szakos rendi tanárt szintén Sopronba rendelte a rendi Elöljáróság. A növendékek járásáé is eltávozott a fővárosból. Az itt maiautakat mégis foglalkoztatni kellett, így a még katonaságtól le nem foglalt pár helyiségben naponta egy-két órára összegyűltek a kis csoportok. Ifj. Mátray Zoltánná, a kecskeméti Angolkisasszonyok intézetének magyar-latin szakos tanára, akit a V.K.M. mint menekültet több társával beosztott intézetünkhöz, szívesen vállalta az eltávozott tanárok helyett a növendékek foglalkoztatását. lelkes szeretettel bánt az ifjúsággal, buzgósága a nehéz közlekedés mellett szinte megható volt. Ezen az úton is meleg hálával és nagyrabecsüléssel gondolunk a mindenkor készséges, finomlelkű kortársra. December közepéig folyt még így a tanítás. Közben gondoltunk a vidékre távozott növendékeinkre is és levélben közöltük velük az elvégzendő anyagot, kellő utasítással ellátva. December 25-én, karácsony első ünnepén délelőtt egy gránáttalálat érte az épület jobb szárnyát és annak szilánkja oly halálosan sebesítette meg egyik kedves nővértársunkat, Raj Rozáliát, hogy percek alatt elvérzett. December 28-án már oly tarthatatlan lett a helyzet, hogy a renai Elöljáróság jobbnak látta elhagyni az épületet, mintsem hogy kellő óvóhely hijján biztos szerencsétlenségnek tegye ki a rendtagokat és az épületben tartózkodó személyzetet a néhány bennlakó növendékkel együtt. Levonultunk a Szt. Ferenc-rendiek óvóhelyére és ott tartózkodtunk 10 héten át. Sohasem hálálhatjuk meg eléggé a Tisztelendő Atyák jóságát, szives készségét és azt a biztonságot, amelyben az ő védelmük mellett részünk volt. A jó Isten áldása legyen rajtuk. Március első napjaiban már annyira kialakult a helyzet, hogy naponta a dermesztő hidegben pár órára feljöhettünk a csupalyuk zárdába, próbálván megoldani a nagy problémát, újra lakhatóvá tenni a térdig törmellékekkel és szeméttel borított helyiségeket. Március 14-án az alagsorban pár helyiségben valóra vált a törekvés és ezen időtől kezdve megindult a külső-belső munkát rendbehozni amit lehet. Ebből kivették részüket tanárnőink és növendékeink. Nem feledkezhetünk itt el a hát Szőke tanítónőről.