Szent Szív Társaság Nyelvmesternőképzője, Budapest, 1941

XII. PIUS PÁPA ÉS A MAGYAR VONATKOZÁSOK. « Szent István országa mindig hódoló tisztelettel tekintett Péter utód­jára, akitől koronáját kapta, aki a magyart a keresztény népek sorába, az Anyaszentegyházba felvette. De mintha ez a hódoló tisztelet egy új vonással gazdagodott volna, mióta Szentatyánk köztünk járt. Valami melegség hatja át szívünket, ha XII. Pius pápa fenkölt alakját idézzük emlékezetünkbe. A többi pápák szent áldásukat és veszély idején temérdek segítséget küldtek hazánknak. XII. Pius — igaz, hogy akkor még csak mint legátus — személyesen jött el hozzánk, tanulmányozta nyelvünket, történelmünket, anyanyelvünkön szólott hozzánk. Őbenne főleg a jóságos Atya képét látjuk kirajzolódni. „Mindenki tisztelettel és bizalommal hajlik meg a történelem amott lapjainak ékesszóló tanúsága előtt, amelyeket a magyar nép, a keresztény Európa védőbástyája önnön vérével írt be. Hősies és dicsőséges ez a tör­ténelem. Buda magasratörő várán tört meg a keresztény kultúrát védel­mező magyar seregek vitézségén a hitetlenek támadó áradata. Ennek az országnak, ennek a népnek szól a lelkem mélyéből jövő legszivélyesebb köszöntés.“ Vájjon nem a jóságos Atya hangja csendül-e ki e szavakból? Nem a jóságos Atya kívánja-e gyermekeinek, hogy „fakadjon itt a kegyelem bőséges forrása, melyből a földkerekség minden népe meríthessen“ ? Nem idegen fejedelem ő hazánk földjén, hanem Atya, ki meglátja nálunk a jót, ör­ül neki, és világgá hirdeti, hogy mindenki megtudja tőle: „A ma­gyar nemzet az Egyháznak olyan fenkölt szenteket adott, akiknek homlo­kán a hit és tökéletes eucharisztikus élet dicsfénye ragyog.” És felsorolja őket István királytól, a liliomoslelkű Imre hercegtől napjainkig. És mi legyen erre a mi válaszunk? Milyen hódolatot mutassunk be a 25 éves püspöki jubileumát ünneplő Szentatyának? Váltsuk valóra óhaját: „Gyújtsuk lángra a hősök lelkületét, hogy megmentsék a mai világot, a mai emberiséget, megvédjék az Egyházat és a keresztény kultúrát“. R. S. C. J. 3

Next