VI. ker. községi felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1940

Isten hozott! Mámoros lelkesedéssel, büszke önérzettel köszöntjük kelet­magyarországi és délvidéki testvéreinket. Első szavunk az alázatos hála megnyilatkozása az isteni Gondviselés iránt, amely meghall­gatta imáinkat. A trianoni lelki és testi elesettség, nyomorúság éveiben egyetlen reményünk az isteni igazságszolgáltatásba vetett hit volt és íme, a Felvidék és Kárpátalja visszatérése után harmad­szor és negyedszer is kiszélesedett a magyar glóbusz! Húszéves gúzsba kötött rabság, kiszolgáltatottság után területben, népesség­ben, hatalomban és gazdasági erőforrásokban gyarapodva, lassan­ként eszmélünk reá megváltozott helyzetünkre. Mint a beteg, kinek vakságot okozó hályogát eltávolították szeméről, hitetlenkedő óva­tossággal fogadjuk­ a boldogabb idők verőfényét. Mindenekelőtt vegyük számba erőgyarapodásunkat. Az immár negyedízben megnövekedett Magyarország csaknem kétszer a­kkora, mint a trianoni csonka­ország volt, a régi Magyar birodalom felé­nél nagyobb és a Horvát-Szlavonország nélkül számított magyar anyaországnak majdnem 2/s-a. Biztonságunk is megnövekedett. Míg a csonkaországot úgyszólván minden oldalról területben és népes­ségben egyenként is hatalmasabb ellenségek fogták körül, most a szövetséges és barátságos országoktól eltekintve, első helyen állunk szomszédaink között, akiktől a nyílt és úgyszólván védhetetlen trianoni határok helyett hosszú szakaszokon természetes határok választanak el. Színesebb lett a magyar élet, változatosabb a ma­gyar táj. Vannak már magas bérceink, zúgó fenyveseink és nekünk terem Bácska Kánaánja. Részben ismét a miénk Erdély szikla­­vára és hazatért legértékesebb törzsünk, a székelység. Fokozódott önellátásunk mértéke, kevésbbé szorulunk reá idegen országok termelésére. De megsokasodtak feladataink is. Nincs idő a hosszas ünnep­lésre, henye csodavárásra! A visszatért országrészek felemelése életviszonyaink szintjére, kifosztott, letarolt tájainak termővé tétele egyelőre hosszú ideig több munkát, áldozatot és lemondást kíván tőlünk. Legyünk tisztában azzal is, hogy honfitársaink között sok idegennyelvűs is van. Új magyar életet kell tehát teremtenünk, vállalnunk kell ezeréves küldetésünkből származó kötelességünket: az idősebb, megértőbb testvér jogán vezessük boldogabb jövő felé nemzetiségeinket. Magyar ifjúság! Vár a kiszélesedett ország tenger tennivalója! Készülj feladatodra! D. K. 1*

Next