VII. ker. tanítónőképző-intézet, Budapest, 1925
INTÉZETÜNK HALOTTAK Gerencsér István Az 1925/26. iskolai év küszöbén Gerencsér István halálával mély megdöbbenést keltő, súlyos csapás érte intézetünket. Növendékeink atyai szívű gondozójukat, kollegái demokratikus gondolkozású jólelkű barátjukat vesztették. Az egész tanévre terjedő gyász borult intézetünkre. Gondolataink sokszor visszatértek hozzá s emléke a jövőben is élni fog a tanítványok s mindazok lelkében, akikkel a sors közös célú munkára összehozta. Élete sok nevelői mozzanatot tartalmaz. Példaképül választhatják azok, akik kitűzött célokat elérni, érdemes pályát befutni akarnak. Dr. Gerencsér István kiváló szellemi képességekkel volt megáldva. Éles judicium, érzékeny és mély kedély mellett mégis a szilárd akarat volt legértékesebb tulajdonsága. Ez tette a harcos, küzdő ember típusává. Amit elért, azt elsősorban akaratának köszönhette. Atyját nagyon korán elveszítette s egészen önmagára hagyatva kellett küzdenie az érvényesülésért. Sorsa a köznevelői pályára vetette. Mint a modorn áll. tanítóképző legjobb tanítványa nyerte tanítói oklevelét. Azután polgári iskolai, majd 1962-ben tanítóképző-intézeti tanári képesítést szerzett. Tanári pályáját még ugyanazon évben a kolozsvári áll. tanítóképzőben kezdette. Tizenkét évet töltött Erdély kulturális központjában. A tanítás mellett szorgalmasan tanult. Különösen magyar irodalmi tanulmányokba mélyedt és ebből a körből a kolozsvári tud.egyetemen doktori vizsgálatot tett. Pedagógiai vonatkozású dolgozatában, Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez, a tanítóképzői tanár szólal meg, ki mindent az iskola és a nevelés nézőpontjából vizsgál. A tudományművelés csendes, elvonult munkája agilitásra hajló egyéniségét nem sokáig tudta kielégíteni. A kolozsvári tanítóság kitűnően szervezett egyesületi életet élt. Tanítói jóléti intézményeket létesített, bizottságokat szervezett.