VII. ker. tanítónőképző-intézet, Budapest, 1925

INTÉZETÜNK HALOTTAK Gerencsér István Az 1925/26. iskolai év küszö­bén Gerencsér István halálával mély megdöbbenést keltő, súlyos csapás érte intézetünket. Növen­dékeink atyai szívű gondozójukat, kollegái demokratikus gondolko­zású jólelkű barátjukat vesztet­ték. Az egész tanévre terjedő gyász borult intézetünkre. Gondo­lataink sokszor visszatértek hozzá s emléke a jövőben is élni fog a tanítványok s mindazok lelkében, akikkel a sors közös célú munkára összehozta. Élete sok nevelői mozzanatot tartalmaz. Példaképül választhatják azok, akik kitűzött célokat elérni, érdemes pályát befutni akarnak. Dr. Gerencsér István kiváló szel­lemi képességekkel volt megáldva. Éles judicium, érzékeny és mély kedély mellett mégis a szilárd akarat volt legértékesebb tulajdon­sága. Ez tette a harcos, küzdő ember típusává. Amit elért, azt elsősorban akaratának köszönhette. Atyját nagyon korán elveszítette s egészen önmagára hagyatva kellett küzdenie az érvényesülésért. Sorsa a köznevelői pályára vetette. Mint a modorn áll. tanító­képző legjobb tanítványa nyerte tanítói oklevelét. Azután polgári iskolai, majd 1962-ben­ tanítóképző-intézeti tanári képesítést szerzett. Tanári pályáját még ugyanazon évben a kolozsvári áll. tanító­képzőben kezdette. Tizenkét évet töltött Erdély kulturális központ­jában. A tanítás mellett szorgalmasan tanult. Különösen magyar irodalmi tanulmányokba mélyedt és ebből a körből a kolozsvári tud.­egyetemen doktori vizsgálatot tett. Pedagógiai vonatkozású dolgozatában, Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez, a tanítóképzői tanár szólal meg, ki mindent az iskola és a nevelés nézőpontjából vizsgál. A tudományművelés csendes, elvonult mun­kája agilitásra hajló egyéniségét nem sokáig tudta kielégíteni. A kolozsvári tanítóság kitűnően szervezett egyesületi életet élt. Tanítói jóléti intézményeket létesített, bizottságokat szervezett.

Next