VIII. ker. Vas-utcai felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1944
D R© IT AGY SÁNDOR E Á L M í I\ 1397-1945- Buda hosszú, kegyetlen védelme február dermesztő napjaiban a környű romok közt végre összeomlott. Az oktalan pusztításban a hadiember szinte tehetetlenné vált, csak az értéket és életet irtó hala végezte egykedvű munkáját és gyűjtötte hulló garmadáit« A pusztulóba beleszédültek sokan olyanok is, akik egy kis lelki erőfeszítéssé talán kikerülhettek volna a sápasztó örvény sodrából« Ezt gondolj e mi, de a sors másként határoz s előle nincs menekvés« A végzet kerülhetetlenül utoléri azt, akit kiszemelt, némán megérinti , az áldozat sederjes arcára rátorzul az utolsó kin, így fejezte be életét szomors sorsú kortársunk is, intézetünk értékes tanára, Nagy Sándor Kálmán. Alig ért véget Buda hathetes ostroma, alighogy felszabadult elesettségéből a siralmak e hangtalan völgye, a pusztulás kétségbeejtő lehellete megszéditette őt s idegei összeroppantak a reménytelenség súlya alatt. Orosháza volt a szülőföldje. Az úri család sarja nem űzte tudata alá azt a képet, amelyet a XX. század nagy kérdéseivel teletűzdelt Alföld szemlélete alakított ki benne, hanem kora ifjúságától kezdve zárt lélekkel fogadott magába minden benyomást, amely az úri és paraszttársadalom egybevetésével a magyar sors igazi megismeréséhez vezethette. Iskolai tanulmányain kívül sokat tanult szűkebb és tágabb környezetétől. Szívesen hallgatott meg másokat, de maga is színesen beszélt arról, amit látott, hallott, tapasztalt. S hogy mások, de elsősorban saját tapasztalatait valóságos értékükben lássa, arra képessé tette őt szigorú, szinte rideg önbírálata. Kissé túlfinomodott lelkisége érzékeny mérlegén latolgatta minden gondolatát, szándékát és tettét és cselekvéseiben, ítéleteiben csaknem kizárólag az érzelmektől nem befolyásolt értelem követelményeinek igyekezett eleget tenni. B Bár a művészetek szeretete magányos életformájába bizonyos érzelmességet csepegtetett, alföldi józansága, visszatartotta őt minden elágyulástól. Műveltsége európai volt, külföldi útjain tanulmányozta Német-, Olasz--, Francia-, Spanyol-, Törökország, Anglia és Ausztria művészeti és közgazdasági viszonyait, de mint Széchenyi szellemében ,kiművelt embertől" megmaradt mélyen magyarnak, aki szellemének minden kincsét népe javára, emelésére és boldogítására kamatoztatta. Intézetünkben két évtizeden át tanított. Ide kapcsolta őt a kereskedelmi iskola szelleme. Egyik tanulmányában arra az időszerű kérdésre ad döntő választ, vájjon nevelhető-e a magyar kereskedőnek s gazdag tudományos és gyakorlati működésével azt sikerült is igazolnia. Kortársai bizalmából örömmel vállalta a Kereskedelmi Szakoktatás szerkesztését. Kilenc éven keresztül irányítót■a e folyóirat életét s a nevelői viszonylatban valóban, fontos szaklap közel száz száma avatott szerkesztői tulajdonságairól tanúskodik. Vezetésre való rátermettségét felettes hatósága igazgatói címmal tüntette ki. Legnagyobb tudományos alkotása Közgazdasági művelődésünk kezdetei c. könyve. A szakkörök figyelme feléje fordult s csakhamar megjött az elismerés: magántanárrá habilitálta a József nádor műegyetem közgazdasági kara. Az utóbbi években a gazdasági szaktanárvizsgáló bizottságnak is tagja lett s szép ígéretet tartogatott számára a