VIII. ker. Vas-utcai felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1944

D R© IT AGY SÁNDOR E Á L M í I\ 1397-1945- Buda hosszú, kegyetlen védelme február dermesztő napjaiban a környű romok közt végre összeomlott. Az oktalan pusztításban a h­­­adiember szinte tehetetlenné vált, csak az értéket és életet irtó ha­­la végezte egykedvű munkáját és gyűjtötte hulló garmadáit« A pusztu­­lóba beleszédültek sokan olyanok is, akik egy kis lelki erőfeszítés­­sé talán kikerülhettek volna a sápasztó örvény sodrából« Ezt gondol­j­ e mi, de a sors másként határoz s előle nincs menekvés« A végzet ker­­ülhetetlenül utoléri azt, akit kiszemelt, némán megérinti , az áldozat sederjes arcára rátorzul az utolsó kin, így fejezte be életét szomo­­rs sorsú kortársunk is, intézetünk értékes tanára, Nagy Sándor Kálmán­­. Alig ért véget Buda hathetes ostroma, alighogy felszabadult elesettségéből a siralmak e hangtalan völgye, a pusztulás kétségbeej­tő lehellete megszéditette őt s idegei összeroppantak a reménytelen­ség súlya alatt. Orosháza volt a szülőföldje. Az úri család sarja nem űzte tudata alá azt a képet, amelyet a XX. század nagy kérdéseivel teletűz­delt Alföld szemlélete alakított ki benne, hanem kora ifjúságától kezd­ve zárt lélekkel fogadott magába minden benyomást, amely az úri és pa­raszttársadalom egybeveté­sével a magyar sors igazi megismeréséhez ve­zethette. Iskolai tanulmányain kívül sokat tanult szűkebb és tágabb környezetétől. Szíves­en hallgatott meg másokat, de maga is színesen beszélt arról, amit látott, hallott, tapasztalt. S hogy mások, de el­sősorban saját tapasztalatait valóságos értékükben lás­sa, arra képes­sé tette őt szigorú, szinte rideg önbírálata. Kissé túlfinomodott lel­kisége érzékeny mérlegén latolgatta minden gondolatát, szándékát és tettét és cselekvéseiben, ítéleteiben csaknem kizárólag az érzelmek­től nem befolyásolt értelem követelményeinek igyekezett eleget tenni. B Bár a művészetek szeretete magányos életformájába bizonyos érzelmes­­séget csepegtetett, alföldi józansága, visszatartotta őt minden elágyu­­lástól. Műveltsége európai volt, külföldi útjain tanulmányozta Német-, Olasz--, Francia-, Spanyol-, Törökország, Anglia és Ausztria művésze­ti és közgazdasági viszonyait, de mint Széchenyi szellemében ,­kimű­­velt embertől" megmaradt mélyen magyarnak, aki szellemének minden kin­csét népe javára, emelésére és boldogítására kamatoztatta. Intézetünkben két évtizeden át tanított. Ide kapcsolta őt a kereskedelmi iskola szelleme. Egyik tanulmányában arra az időszerű kérdésre ad döntő választ, vájjon nevelhető-e a magyar kereskedőnek s gazdag tudományos és gyakorlati működésével azt sikerült is iga­zolnia. Kortársai bizalmából örömmel vállalta a Kereskedelmi Szak­oktatás szerkesztését. Kilenc éven keresztül irányítót■a e folyóirat életét s a nevelői viszonylatban valóban, fontos szaklap közel száz száma avatott szerkesztői tulajdonságairól tanúskodik. Vezetésre va­ló rátermettségét felettes hatósága igazgatói címmal tüntette ki. Legnagyobb tudományos alkotása Közgazda­sági művelődésünk kezdetei c. könyve. A szakkörök figyelme feléje fordult s csakhamar megjött az elismerés: magántanárrá habilitálta a József nádor műegye­tem közgazdasági kara. Az utóbbi években a gazdasági szaktanárvizsgá­ló bizottságnak is tagja lett s szép ígéretet­ tartogatott számára a

Next