VIII. ker. Vas-utcai felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1948
Vedres László* 1905 - 1948. Évkönyvünk első lapjára ebben a tanévben is az emlékezésnek, a gyásznak, a fájdalomnak sorai kerülnek. Hosszú, szenvedésteli betegség után 1948. október 14-én elhunyt intézetünknek egyik legtevékenyebb tanára, Vedres László kartársunk. Hiába volt az emberi tudomány minden erőfeszítése, hiába családjának s barátainak aggódó szeretete, hiába való volt élniakarása, munkavágyak az alattomos kor elvágta élete fájának gyökereit. Élete derekán, munkaerejének teljességében hunyt el. Hosszú időt töltött iskolánk falai közt, hiszen kereskedelmi középiskolai tanulmányait is itt végezte. Az érettségi megszerzése után az irodában végzett szolgálatot, különböző egyesületek adminisztratív ügyeit is intézte. Közben megszerezte az írásoktatói oklevelet és mint gyors-, gép- és szépirás tanár működött tovább az intézetben. Az irásművészetben olyan tökéletest fokot ért el, hogy általános feltűnést és elismerést vívott ki magának mint a felettes hatóságok, mind pedig a gyakorlati élet szakemberei előtt. Szolgálatát sokszor vették igénybe szépírási munkák elvégzésére, oklevelek, okmányok kiállítására. A folyóíráson kívül a gyorsirási autográfiában is tökéletes volt. Ezt a tehetségét is bőven értékesítette gyorsirási tankönyvek készítésében való részvételével. Fáradhatatlan harcosa volt az egészséges irányú szépirási reformnak, harcolt a zsinóritás ellen, amely a középiskolákban a tanuló egyéniségének kibontakozásával rendszeresen elkorcsosul. Elvekért harcolt becsületes fegyverekkel . Iskolánk " Dolgozók tagozatának” kiépítésében tevékeny részt vett. A tagozatnak kezdettől fogva h. igazgatója volt. A hallgatók ügyesbajos dolgait a legnagyobb odaadással és hozzáértéssel intézte. El is nyerte őszinte szeretetüket és megbecsülésüket, amely életében és halálában egyformán megnyilatkozott. Mint tanár jó kortárs volt. Derűje, egészséges, közvetlen humora igen sokszor vidomított fel bennünket. Szolgálatkész és fáradhatatlan, amikor közérdekről volt szó. Érző és segítő jóbarát. A tanítványainak igazi atyja. Mindennemű dolgukba, még magánügyeikben is bizalommal fordultak hozzá, mert érezték, hogy benne jó pártfogóra és megbízható tanácsadóra találnak. Elhunytéval nagy veszteség ért bennünket. Emlékét őszinte baráti és kortársi szeretettel őrizzük. Khoór Jenő dr. 1893 - 1949. Elvesztettük ennek az évnek tapaszán intézetünk iskolaorvosát. Halála váratlanul mért bennünket, hisen munkakörét csaknem az utolsó óráig ellátta. Komoly, higgadt egyénisége, közvetlen baráti modora mind a növendékek, mind a tanárok szeretet és megbecsülését kivívta számára, úgy éreztük mi tanárok és úgy érezték növendékeink is, hogy kiváló szakembert, megértő emberi lelket és jó barátot veszítettünk el benne. Legyen áldott emlékezete. 1