Angolkisasszonyok Budapesti Királyi Katolikus Tanítóképzője, Budapest, 1946

XII. PIUS PÁPA SUMMI PONTIFICATUS KEZDETŰ APOSTOLI KÖRLEVELÉBŐL, A HÁZI TŰZHELY KÖRÜL. A laikusok apostoli közreműködésében a család különleges hiva­tással rendelkezik, mivel szelleme lényegesen befolyásolja az ifjabb nem­zedék szellemét. Amíg a családi tűzhelyen a keresztény hitnek szent lángja lobog és a szülők a gyermekek életét e hit szerint alakítják, az ifjúság mindig kész elismerni Jézus Krisztus királyi hatalmát és férfias bátorsággal szembeszállnak mindazokkal, akik a Megváltót az emberi társadalomból száműzni akarják és az ő legszentebb jogait szentségtörő gonoszsággal érinteni merészelik. A család bizonyos értelemben a keresz­tény életnek gondviselésszerű és megtámadhatatlan menedéke. Istennek számtalanszor hálát adunk, amikor rengeteg olyan családot látunk, ame­lyek ezt a hivatásukat buzgó hűséggel teljesítik és sem a javak veszé­lyeztetése, sem az ellenségeskedések nem törik meg. Az ifjaknak és a leányoknak kiművelt serege — még azokon a vidékeken is, ahol Jézus Krisztusban való hit szenvedéseket és üldöztetéseket jelent — szilárdan áll az üdvözítő trónja körül azzal a biztos és nyugodt elhatározással, amely az Egyház harcainak legdicsőbb napjaira, a vértanuk ragyogó pél­dáira emlékeztet. Ha az Egyháznak, az igazság és a szeretet tanítójának mindenütt a népeknél megadnák a tevékenységnek azt a szabadságát amelyre neki az isteni megbízatásból kétségtelen és szent joga van, a javaknak micsoda bő forrásai nyílnának meg, mekkora tény, milyen rend és békesség származna ebből a szociális életre, mennyi pótolhatat­lan és értékes erő munkálkodhatna az emberiség javának előmozdításán. Mennyi szerencsétlenség volna elkerülhető, mennyi boldog nyugalom származhatna az emberekre, ha a társadalmi és nemzetközi erőfeszítések a béke helyreállítására az evangéliumi tanácsokat követnék, amelyek az egyéni és a kollektív haszon mérhetetlen törekvései ellen folytatott harc­ban keresztény szeretetet hirdetnek. Kelt, Castelgandolfóban, Róma mellett, 1939. október hó 20-án pápaságunk első évében. XII. Pius pápa.

Next