II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1875

A némely emlős állatoknál is a hímek a nőstények védelmére erős fegyverek­kel vannak ellátva, eltekintve attól, hogy nem létezik néptörzs, hol a he­­ttirizmus fennállana. — Sir John Lubbocknak!) állításai az australiak és más néptörzsekre vonatkozólag Peschel* 2) szerint nemcsak, hogy kivételes esetek, de annál kevésbé szolgálhatnak bizonyítékul, mivel többnyire az európaiakkal gyakrabban érintkezett néptörzsekre vonatkoznak — azon művelődési maradványok is, melyekből a hetarismus védelmezői szerint követ­keztetni lehetne az őskor állatias állapotára, vagy csak kivételes állapotok vagy máskép is megmagyarázhatók. Lewis Morgan­) azon mózesi törvényben, mely szerint a férfi köteles volt özvegy sógornőjét magához venni, nyo­mát látja a hetorismusnak, illetőleg az azután bekövetkezett műveltségi álla­potnak. Ha mindjárt nem is állíthatjuk, hogy ez csak kivételes eset, bát­ran tarthatjuk eltévelyedésnek. Először mert nem fordul elő oly számmal, hogy azt az emberiség fejlődési processusában okvetlen egy fokozatnak kelljen tekinteni; másodszor, mert csak oly népeknél találjuk ez intézményt, melyek a műveltségnek aránylag nagyobb fokán állanak, oly népeknél pedig, melyek sokkal közelebb állanak a teljes vadsághoz, annak semmi nyoma sincs; harmadszor, mivel a levirat a férfinak a nő feletti hatalmából is kimagyarázható; mint ezt teszi a hetorizmus egy hatalmas védője Lubbock. Igaza van Peschelnek,a­­midőn azt mondja: „Sokat veszít valószínűségéből Morgan állítása az újabb időkben, mióta bizonyos, hogy még a virágtalan növényeknél is ugyanazon növények utódai között a kölcsönös megtermé­kenyítés meg van akadályozva“. Sir John Lubbock a nőrablásban a hetti­­rismus nyomát véli feltalálhatni. Kétségbevonhatlan, hogy a nőrablás igen elterjedt szokás volt. Különösen azon népeknél, melyeknél az éghajlat nem nyújtotta vagy nem nyújtja a megélhetés eszközeit nagyobb mennyiségben. A nőrablás tényleg máig is fennáll néhány austráliai törzsnél, a pápuáknál Új-Guineában, az oszjákok-, a samojedek­ és a tűzföld lakóinál. Szokások, mondák, melyek a nőrablásra vezethetők vissza, majd minden mérsékelt égöv alatt lakó népnél, mely, mint látszik, kezdetben vadászatból élt, találhatók. Campbell az orissai khondoknál, Clarke a kalmüköknél, Carlo Új-Leelandban, Earl a philippini szigeteken talált ilyen szokásokat. Európá­ban a lengyelek, lithvánoknál s nálunk is némely vidéken találhatunk hasonló szokásokra. A nőrablás megvolt a görögöknél, a rómaiaknál, leg­alább Livius elbeszélése a sabin nők elraboltatásáról ezt bizonyítja; ugyanazt teszi valószínűvé a magyarokra nézve a Hunor és Magor mondája. Röviden a nőrablás szokása kimutatható Austráliában, Közép-Ázsiában, Libériában, Kamtschatkában, Amerika éjszaki részében, Chilében, a Tűz­­földön, a Fidschi szigeteken, a Kafferföldön és Európa nagy részében.5) Hogy azonban a nőrablás oly igen elterjedt szokását kimagyarázzuk, nem ') Entstehung der Civilisation. 72. 1. 2) Völkerkunde. 23S. 1. 3) Systems of consanguinity and affinity in the human family. 453. I. 4) Völkerkunde. 241. 1. 5) Sir John Lubbock: Die Entstehung der Civilisation. 98. 1.

Next