II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1876
A család és az iskola. Azon életkérdések közé, melyek századunkban, a haladás és fölvilágosítás e századában, a culturnemzetek részéről oly mérvben méltatnak figyelemre, mint az előbbi korszakok egyikében sem, tartozik a nevelési és tanítási kérdés is. És joggal, mert e kérdésnek miképen való megoldásától nemcsak az egyes egyénnek physikai, szellemi és erkölcsi tétele függ, hanem a család, a társadalom és az állam jólléte és kdve is némileg összefüggésben áll azon móddal, mely szerint a serdülő ifjúságon a nevelés nehéz és szent feladata teljesíttetik. A nevelés a családban veszi kezdetét, mint azon életkörben, amelyben legtökéletesebben találja mindazon feltételeket, melyek sikeres működése végett igényeltetnek. Idővel a családon kívül még más tényezők folynak be az ember testi és szellemi fejlődésére, de a családban nyert nevelés befolyása oly hathatós, hogy, ha nem is az egész életre, de jó meszszire meghatározza előre azon állást, amelyet az ember, az emberiség leglényegesebb és legszentebb érdekeivel szemben el fog foglalni. Mert az egészséges és erkölcsi elveken alapuló családban úgy uralkodik a kölcsönös bizalom, jóindulat és szeretet, mint egy életkörben sem; itt részesül minden nemes törekvés kellő támogatásban, valamint másrészben is gyengeség és megbánás sokkal inkább talál itt elnézést, türelmet és bocsánatot, mint a társadalom akármely más körében. A nevelés külső folyamata az embernek természetszerű fejlődési korszakaihoz van kötve. Az első és második korszakban, mely körülbelül a gyermeknek az iskolába való belépéséig tart, a nevelés majdnem kizárólag a szülők kezébe van letéve. Múlhatlanul szükséges, hogy mind a két szülő a legnagyobb összhangzásban működjék, és egymást támogatva, használja föl mindazt, amit ezen korszakban a test ápolására és erősítésére, valamint a szellemi tehetség ébresztésére csak lehet. A fölébredő belső élet nyilvánulásaival a gyermek körültekint a nagy, gazdag világban, hol mindenütt újat meg újat talál, folytonosan kérdésekkel ostromolja környékét, mindenről kíván fölvilágosítást, mindent akar tudni és utánzási vágya erejénél fogva a felnőttek modorait és cselekvéseit törekszik utánozni. Lényeges tehát fejlődésére nézve, mit lát, hall és tapasztal maga körül és miképen elégíttetnek ki testi és szellemi vágyai. Azonban mind a testi, mind a lelki vágyak kielégítésénél, amenynyiben ez utóbbi a szülők viszonyainak különféleségénél fogva lehetséges, a gyermeket már korán kell ahhoz szoktatni, hogy szót fogadjon, hogy saját kívánságát ne tekintse egyszersmind törvénynek, hanem, hogy alávesse magát minden ellenmondás nélkül a szülők vagy más felnőttek akaratának. Ha a családi nevelés erre nem fordít kellő gondot, megnehezíti mind