II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1876

A család és az iskola. Azon életkérdések közé, melyek századunkban, a haladás és fölvilágo­­sítás e századában, a culturnemzetek részéről oly mérvben méltatnak figye­lemre, mint az előbbi korszakok egyikében sem, tartozik a nevelési és tanítási kérdés is. És joggal, mert e kérdésnek miképen való megoldásától nemcsak az egyes egyénnek physikai, szellemi és erkölcsi tétele függ, hanem a család, a társadalom és az állam jólléte és k­dve is némileg összefüggésben áll azon móddal, mely szerint a serdülő ifjúságon a nevelés nehéz és szent feladata teljesíttetik. A nevelés a családban veszi kezdetét, mint azon életkör­ben, a­melyben legtökéletesebben találja mindazon feltételeket, melyek sike­res működése végett igényeltetnek. Idővel a családon kívül még más tényezők folynak be az ember testi és szellemi fejlődésére, de a családban nyert nevelés befolyása oly hathatós, hogy, ha nem is az egész életre, de jó mesz­­szire meghatározza előre azon állást, a­melyet az ember, az emberiség leglénye­gesebb és legszentebb érdekeivel szemben el fog foglalni. Mert az egészséges és erkölcsi elveken alapuló családban úgy uralkodik a kölcsönös bizalom, jóindulat és szeretet, mint egy életkörben sem; itt­ részesül minden nemes törekvés kellő támogatásban, valamint másrészben is­­ gyengeség és megbánás sokkal inkább talál itt elnézést, türelmet és bocsánatot, mint a társadalom akármely más körében. A nevelés külső folyamata az embernek természetszerű fejlődési korszakaihoz van kötve. Az első és második korszakban, mely körülbelül a gyermeknek az isko­lába való belépéséig tart, a nevelés majdnem kizárólag a szülők kezébe van letéve. Múlhatlanul szükséges, hogy mind a két szülő a legnagyobb össz­hangzásban működjék, és egymást támogatva, használja föl mindazt, a­mit ezen korszakban a test ápolására és erősítésére, valamint a szellemi tehetség ébresztésére csak lehet. A fölébredő belső élet nyilvánulásaival a gyermek körültekint a nagy, gazdag világban, hol mindenütt újat meg újat talál, foly­tonosan kérdésekkel ostromolja környékét, mindenről kíván fölvilágosítást, mindent akar tudni és utánzási vágya erejénél fogva a felnőttek modorait és cselekvéseit törekszik utánozni. Lényeges tehát fejlődésére nézve, mit lát, hall és tapasztal maga körül és miképen elégíttetnek ki testi és szellemi vágyai. Azonban mind a testi, mind a lelki vágyak kielégítésénél, a­meny­nyiben ez utóbbi a szülők viszonyainak különféleségénél fogva lehetséges, a gyermeket már korán kell ahhoz szoktatni, hogy szót fogadjon, hogy saját kívánságát ne tekintse egyszersmind törvénynek, hanem, hogy alá­vesse ma­gát minden ellenmondás nélkül a szülők vagy más felnőttek akaratá­nak. Ha a családi nevelés erre nem fordít kellő gondot, megnehezíti mind

Next