II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1891
és mindig azzal gyötörte orvosát és nejét, mikor mehet ismét tanítani s igy nem csuda, ha tanítványai is szerették és szeretetüket s ragaszkodásukat minden alkalommal ki is mutatták. Violich az építészetben szakember lévén, szakismereteit igazgatói az iskola épületében és az a körül gyakran felmerült ügyek és bajok elintézésében felhasználták és tanácsával éltek. Ugyanis az új épület fekvésénél fogva, különösen kezdetben, míg teljesen meg nem üllepedett, több helyen repedést és egyéb hiányokat tüntetett fel, melyeket rendesen Violich vett észre és a bajok igazi okainak felismerése után szakvéleményével és tanácsával támogatta igazgatóit, kik azután a bajok elhárítására jó eleve megtették a szükséges intézkedéseket. Máskor is, ha valami gyakorlati eszmére vagy tanácsra volt szükség, elsősorban Violichhoz fordultak, ki mindenkor kész volt határozott javaslataival. Azonfelül az alsófokú iparoktatás szervezésében és vezetésében is tevékeny részt vett kezdetben mint tanár, majd pedig mint igazgatója az esti iparos tanfolyamnak, míg az iparoktatás czélszerűbb berendezése után az ipariskola másfelé nem helyeztetett el. Hasonlóan az ő teendői közé tartozott a magyar birodalom összes vasutainak óráit szabályozó budapesti középidőnek meghatározása és a delet jelző lövés eszközlése, továbbá a budai oldalon a gáz fényerejének meghatározása is. Az imént felsorolt teendők mutatják, hogy Violich egész idejét az iskola épületében töltötte, a nap minden órájában az iskolaépületben lehetett találni nap nap után , neki nem volt soha szabad napja, soha vacallója. Alig akad ember, aki annyit dolgozott, aki oly kevés időt engedett magának szórakozásra és üdülésre, mert többi idejét is hasznos foglalkozás közt töltötte. Sokáig, egészen megbetegedéséig a Császárfürdőnek műszaki vezetője volt, hasonló minőségben volt egy ideig a Margitszigeten is elfoglalva. Ennyi és ily sokféle elfoglaltsága mellett is maradt még ideje különféle közhasznú egyesületek és társulatok életében és működésében is tevékeny részt venni, és miként sikeres működése és iskolai kötelességeinek lelkiismeretes, pontos teljesítésével fölebbvalóinak megelégedését és elismerését érdemelte ki; előzékeny, collegiális együttműködésével tanártársainak őszinte barátságát, szeretetét, és humánus bánásmódja által tanítványainak igaz ragaszkodását és tiszteletét nyerte meg, úgy feddhetetlen becsletességével és jótékonyságával ember- és polgártársait igaz, őszinte tiszteletre és hálára kötelezte. Nem hagyhatom szó nélkül családi életét sem. Családja és annak boldogsága képezte élete főczélját, hogy azoknak nyugodt, boldog életet, gyermekeinek alapos, jó nevelést adhasson, törte majta magát mindaddig, mig ereje engedte. De miként az életben annyiszor látjuk és tapasztaljuk a szerencse és életjavak egyenlőtlen, hogy ne mondjam, igazságtalan felosztását, úgy neki is tapasztalnia kellett e keserű és szomorú igazságot. Ő, ki egyedül családjának és családja boldogságának élt, éppen ebben szenvedett legérzékenyebb veszteséget. Egymás után vesztette el gyermekeit, kiket annyira szeretett; de egy vigasztalása maradt, hű neje és egyetlen szép leánya, ki öröme és szemefénye volt; de úgy volt megírva a sors könyvében, hogy ezt is el kellett temetnie; egy alattomos tüdőbaj megtámadta a zsenge, gyönyörűen fejlődő szűz életét és