II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1893

E tanévben súlyos, megdöbbentő csapás sújta le intézetünkre ! A kérlel­hetetlen halál kiragadta körünkből dr. Bánfi Zsigmond tanárt, ki nemcsak intézetünknek volt egyik erős oszlopa, hanem az elhunytban a magyar tanári kar és az irodalom is egyik legképzettebb, legmunkásabb tagját, egyik díszét gyászolja, mert az elköltözött fel volt ruházva mindazon nemes tulajdonokkal, melyek a tanárt, a tudóst, a főnkért lelkületű, művelt szívű embert általán tiszteltté és becsültté tehetik. Halála nemcsak intézetünket és a kereskedelmi akadémiát — a­hol szintén tanárkodott — borította gyászba, hanem súlyos veszteség érte a tudo­mányt s irodalmat is a kitűnő műfordító p­ aesthetikus és kritikus elhunytával. Java férfikorában, 37. életévében esett ki kezeiből a tudós tanár mesterségének egyik eszköze, a toll s szűnt meg beszédes njakán a mindig választékos, mindig világos, szellemes beszéd. Bánfi (Braun) Zsigmond Gyomán, Békésmegyében született az 1857. év márczius 6-án. Gymnásiumi tanulmányait kiváló előmenetellel Szarvason végezte, a­hol az önképzőkör egyik legbuzgóbb tagja volt. Szerkesztette az önképzőkör lapját, a versengők«-et és több verset fordított németből magyarra. Kedvencz költői valának ez időben Heine és Göthe. A bölcseleti tanfolyamot a budapesti tudomány-egyetemen, a párisi »College de France«­-ot­, a la Sorbonne «-on és az »Re­ole pratique des hautes Etudes «-ön­ végezte. Mint egyetemi hallgató a legnagyobb buzgalommal készült hivatására és nemcsak a tanári vizsgálat követelményei lebegtek előtte; nemcsak arra törekedett, hogy szaktárgyaiból a szükséges ismereteket megszerezze, hanem nemes ambitiókkal teli lelke előtt vezérlő oszlopként lebegett azon tanár esz­ményképe, ki nem elégszik meg szakmája körével, hanem a ki a műveltség minél több forrásaiból akar meríteni és ki a lehető legszélesebb ismeretkörrel, a lehető legmagasabb értelmi szintájjal és látókörrel óhajt rendelkezni. Mint a budapesti tudomány-egyetem hallgatója lefordította magyarra Lessing Laokoon­­ját. Később több más műfordítással gazdagítá irodalmunkat, így lefordítá Lindau Pál­nak Moli­ere-rel szóló tanulmányát, eltérve helyenkint Lindau fel-1.

Next