II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1904

Megemlékezés a tanári kar halottairól. Két éve már, hogy az intézet évi értesítőjének első lapjai jó tanárok emlékét őrzik. A múlt évben is négyen voltak drága halottaink, kiknek emlékét az 1903/4. évi értesítőben megörökítet­tük; ezen nagy számmal a tanári kar az évi veszteségeinek száma nem volt teljes; közvetlenül az intézet kapuinak zárása előtt még egy kedves, jó kollégánkat kisértük utolsó útjára, kit élete delén, monumentális műve befejezése után szólított magához az Úr. 1904. június 24.-én ragadta el a halál Szász Gyula akadémiai szobrászt, jó kollégánkat, ki a mintázás elemeire tanította intéze­tünk ifjúságát. Szász Gyula Székesfehérvárott született 1850-ben, hol atyja díszítő szobrász volt, kinek az általa készített Kossuth Lajos mell­szoborért néhány havi börtönt kellett szenvednie. Szász Gyulát, ki atyjától örökölte a szobrászművészet iránti fogékonyságát és hajlamát, valamint hazája iránti szeretetét, édesatyja vezette be a mintázás és rajzolás elemeibe. Mint 17 éves ifjú a bécsi képzőművé­szeti akadémiába került, hol nagy szorgalmával és tehetségével csakhamar megszerezte magának tanárainak szeretetét, akik közül különösen Bauer tanár igaz barátsággal ismertette meg őt az antik képzőművészet ideális szépségével. Félévi tanulmánya után már a magyar kir. ösztöndíjat neki adományozták, melyet hat éven át élvezett. Fiatal kora dacára már számos munkájában adta tanújelét művészi tehetségének. Mint a bécsi képzőművészeti akadémia növendéke készítette Péter és Pál apostolok szobrait a nagyrécsei templom­, Szűz Mária szobrát a tapolcai templom­ és két jeldombor­­művet a nagykanizsai városháza számára. Művei tetszésben és elismerésben részesültek, úgy, hogy Pauer székesfehérvári püspök, 11. kör. reál.

Next