II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1918-1919

II. Visszapillantás az elmult két évre

a szavak megtévesztettek (6 növendékünk, bizonyára a bizonyítvány elnyerése céljából, be is lépett a diktatúra hadseregébe), a tanulók zöme távol maradt minden túlzástól és híven kitartott nemzeti hagyományai mellett. Alkalmilag ifjúi tűzzel még tüntettek is az akkor divatos eszmék ellen, aminek könnyen súlyos következményei lehettek volna. A politikai fordulatoknak megfelelően a közoktatásügy vezetésében is nagy változások történtek. A tanév elején gr. Zichy János áll az iskolaügy élén, a népköztársaság Lovászy Mártont állította helyébe, s az ő visszalépése után egy később népbiztossá vedlett miniszter irányította a tanügyi politikát. A budapesti tankerületnek 26 év óta nagy érdemeket szerzett főigazgatója dr. Erődi Harrach Béla is nyugalomba vonult. Iskolánk igazgatója a tanév elején dr. Szekeres Kálmán, aki 1906. óta állott intézetünk élén. Nyugdíjba lépésekor az igazgatással ideiglenesen dr. Jánosi Bélát bízták meg, (dec. 6.) majd Surányi Károlyt nevezték ki igazgatónak. Ez utóbbit azonban a proletár­diktatúra idején a Ferenc József-intézett élére állították. Iskolánk élére a többi iskolához hasonlóan egy „vezető elvtárs“ került, aki az idők fordultáig megmaradt állásában. Az augusztusi nagy átalakuláskor a közoktatásügyi kormány az iskola igazgatásával dr. Marczinkó Ferenc, budapesti V. ker. áll. főgimnáziumi tanárt bízta meg s ugyancsak augusztusban a főreáliskola igazgatójává kinevezte. A tanári testületbe még 1918. szeptemberében dr. Pétergál Henrik lépett be. A harctérről és részben a fogságból visszajött és szolgálatra jelent­kezett Horváth Elemér, dr. Bümner Sándor, Hennyey Emil, Sulyok János, Gagyhy Dénes. Új társaink lettek dr. Fitz Arthur, Grabovszky Kamill, Gyulai Béla, dr. Phlipp Kálmán, később Ács Károly és Mihelics Károly. — Kiszela György kapusunk meghalt (1918. júl. 27.). A derék ember, ki 1883. óta szol­gált nálunk, megérdemli hogy elismeréssel emlékezzünk meg róla. Ez alatt a vörös világ is halványulni kezdett, a rettenetes idők vége elérkezett. Hivatalos Közlönyünk 32. számát még a népbiztosság adta ki, a 33-at már az új vallás- és közoktatásügyi minisztérium. Csak egy szégyenfolt éktelenkedik rajta: „Censurat G. Melcu.“ 2. Az 1919—20. tanév. Augusztusban lábolt ki szegény nemzetünk a proletárdiktatúrának neve­zett szörnyű betegségből. Midenki, akiben csak egy kis nemzeti érzés volt s aki felelősséggel lelkében nézett a nemzet jövendő sorsa elé, érezte, hogy a múltak megpróbáltatásaihoz hasonló szenvedéseket csakis úgy kerülhetünk el, ha a nemzet minden egyes polgára becsületesen kiveszi részét az újjá­építés munkájából. Tanár és tanítvány nekibuzdulva látott a munkához. Boldog felemelő érzéssel vonultunk 1919. szept. 6-án iskolánk nemzeti színű zászlaja alatt az ünnepélyes Veni Sand­era és itt sokan a meghatottságtól könnyezve énekeltük a számkivetésből újra visszatért Hymnuszt. Azt hittük, hogy ez iskolai évben a múltaknak sok mulasztását és hibáját fogjuk majd helyrehozni. De csalódtunk, mikor azt gondoltuk, hogy végre ismét normális iskolai év küszöbén állunk. Alig kezdtük meg a munkát, szénhiány következtében már november 11-én be kellett szüntetnünk a tanítást. Tanítványaink ettől kezdve eleinte csak hetenkint egyszer jöttek iskolába, mikor azután november 25-én az időjárás némileg enyhébbre fordult, a napos oldalon fekvő tantermek ki­használásával az alsóbb osztályok hetenkint kétszer, a felsőbb osztályok pedig hetenkint háromszor jöttek be tanításra. Télikabátban és sokszor kalappal fejükön, keztyüben tanultak. Dec. 17-én megkezdődött a karácsonyi szünet s tartott január 19-ig. E napon tudtuk meg a Neuillyben átadott végzetes béke­feltételeket. E komoly történelmi napon az igazgató beszédet intézett az ifjú­sághoz s a jövendő Magyarország boldogulása érdekében fokozottabb munkára buzdította őket. A tanítás ettől az időtől kezdve zavartalanul folyhatott volna, a fűtőanyag biztosítva volt. Ezt főleg Ripka Ferenc gázgyári vezérigazgató úrnak köszönhettük, aki megértő lélekkel sietett egykori iskolája támogatá­sára s köszönhettük a szülők áldozatkészségének, akik a szükséges fűtő­anyag pótlására 5700 koronát adtak össze. De most ismét az elharapózott

Next