II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1941
s Szilvásy János. Nehéz dolog megemlékezést írni arról, aki még ma is közöttünk van. Szilvásy János pedig még itt van közöttünk. Egyéniség volt, aki légkört teremtett maga körül. Ez a légkör megmarad a falakban, melyek között élt, megmarad a bútorokban, melyek körülvették, a körülveszik még ma is mindazokat, akik körülötte éltek. Jóságos, barátságos tekintetének sugara még ma is fénylik szívünkben, mint a napsugár energiája a foszforeszkáló anyagokban. Mindnyájunk fülében cseng még csengő hangú nevetése, mellyel a hivatalos mondatok tompa színtelenségét élénkszínűvé tudta tenni. Egyéniség volt. A melegszívű ember eltakarta a szigorú apát, a parancsot osztó hivatalfőnököt, a céltudatos keménységgel dolgozó nevelőt. Szívéből — mint egy rezgési középpontból — gyűrűztek szét szeretetének hullámai egyre táguló körökben családjára, kartársaira, tanítványaira, azok szüleire és azokon túl mindenkire, akit csak érhetett. A hatalmas termetű daliás, mélyen csengő hangú férfi szinte leányos bájjal és közvetlenséggel beszélt mindenkivel. S ahogy testi erejét nem éreztette senkivel, úgy hatalmát sem. Ott ahol más rövid kemény paranccsal vagy határozattal döntött volna, ott ő a meggyőzés fegyverével élt. Kedves szavajárása volt a „meggyőztem". Nem azt mondta: megparancsoltam vagy elhatároztam, hogy ez vagy az történjék, hanem meggyőztem, hogy megtegye. Nem hiszem, hogy lett volna gyermek vagy felnőtt, aki haraggal szívében hagyta volna el lakását vagy irodáját. Mindenki érezte, hogy jót akar vele tenni, hogy tanácsa csak javát szolgálja. Hivatott vezető volt. Vezetett parancsok nélkül. Véleményét senkire sem kényszerítette; meggyőzött véleménye helyességéről mindenkit, vagy az igazi férfit jellemzően elfogadta a megokolt ellenvéleményt. Úgy hiszem helyesen ítélek, ha mélységes emberszeretetéből kifolyónak ítélem nagy alkotókedvét. Jobbá, szebbé, az emberi életet megkönnyebbítővé akart tenni minden intézményt, melyet vezetésére bíztak. Nem a hiúság vezette, hogy alkotásaiban neve maradjon fenn, hanem a vágy, hogy embertársainak szolgáljon. A magas tanügyi hatóságok jó szemét dicséri, hogy őt már egész fiatal korában állították intézmények élére. Máramarosszigeten internátust vezetett, megszervezte és a magyar közoktatásügy egyik legmodernebb intézményévé fejlesztette a hatvani Klebelsberg Kunó gr. gimnáziumot. Emléke akarva, nem akarva ott él ezekben az intézményekben. Ilyen lelki tulajdonságokkal megáldva csak jó nevelő lehetett. A gondjaira bízott ifjúságnak igazi atyja volt.