I. kerületi községi Kossuth Lajos felső kereskedelmi fiúiskola, Budapest, 1935

Topol/ MEZŐGAZDASÁGUNK ÉS AZ ISKOLAI OKTATÁS. P. Biró Ferenc jezsuita tartományi főnök írja egyik értekezésében: „Aki a magyar nemzet természetét, a magyar haza földrajzi, fizikai természetét és fekvését komolyan szemügyre veszi, rögtön észre is veszi, hogy a mi iskolai rendszerünk egyáltalában nem a hazai specialitás bélyegét — az agrár­szel­lemet — hordja a homlokán. Egy agrárországban az iskolarendszeren ki kel­lene domborodnia a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló típusoknak, és az azzal természetesen kapcsolatos ipari és kereskedelmi iskoláknak, a kiképzés, a nevelés minden fokán. A tudósvilág nevelésére fenn­­kell tartani a gimnáziu­mot, a klasszika-filológiai gimnáziumot, de még ennek is és az egyetem taní­tásának is az agrár szellemtől kell átitatva lennie.” Hazánkban az ismétlő iskolákat nem tekintve van: 166 gimnázium és reáliskola, 50 felsőkereskedelmi iskola, 111 alsófokú ipari iskola, 3 felsőfokú ipari iskola, 10 mezőgazdasági szakiskola (földmíves iskola), 12 téli gazdasági iskola, 7 mezőgazdasági középiskola, 20 női ipariskola, 2 kertészképző iskola 428 általános irányú polgári fiú és leányiskola,­­ kertmunkásképző iskola. A lakosság­­54,8% él a mezőgazdaságból, s ugyanakkor az iskoláknak alig 4%-a ad gazdasági kiképzést. Kell-e ennél jellemzőbb aránytalanság? „A kb. 850.000 főnyi kisgazda és földmunkás gyermekeinek — írja dr. Gesztelyi Nagy László — gazdasági irányú képzésére ezrével kellene lenni az olyan iskoláknak, amelyek a legelemibb ismereteket nyújtják a kisgazdáit­­ak „Mivé lenne a haza szent heve, ha még csak annyi rokonszenvre sem jogosítana, hogy a hazainak elsőséget adjunk idegen előtt, hogy polgártársakhoz, közös édes­anyánk szülötteihez, jó és rossz sorsunknak osztályosaihoz ennyit szólhassunk: „Atyám­fia! dolgozz! és én megveszem, amit dolgo­­zál." Az idegennek pedig ennyit mondhas­sunk: „Barátom, jel és telepedjél meg s itt dolgozz, ha akarod, hogy vevőd legyen.“­­ Lehet-e kevesebbet tennünk önmagunkért — s ha csak ennyit teszünk, nem szívhábo­rító gyanúsítás-e reánk mázolni, hogy hadat szenünk szomszédainknak­?“ KOSSUTH LAJOS.

Next