Angolkisasszonyok Sancta Maria Intézete kétéves női kereskedelmi szaktanfolyama, Budapest, 1932
Atyánk, anyánk, testvéreink! Ha katholikus hitünket a tudományos összehasonlító vallástudomány szemével nézzük is, akkor is találunk benne egy olyan értéket, amely minden más hit és vallás fölé emeli, és ez, hogy bizalmas, bensőséges kapcsolatot teremt Isten és a lélek között. Még az Ószövetség zsidó népe is távol állt az Istentől. Mikor Mózesnek megjelenik az Úr, szózat hangzik az égő csipkebokorból: „Ne közelíts, mert szent ez a hely.“ Jehova ott lakik népe között a frigyszekrényben, de a szentek szentélyébe a főpap is csak évenként egyszer léphet be és aki csak véletlenül is megtalálta érinteni a frigyszekrényt, halálának halálával hal meg. Mennyivel más, mennyivel nekünk embereknek való Krisztus tanítása. Az ő szava már nem az, hogy ne közelíts hozzám. Ellenkezőleg így hangzik mindenkihez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket.“ Az ő lakóhelyét már nemcsak a főpap keresheti fel és az is évenként csak egyszer, hanem a tabernakulum hívószózata napról-napra hangzik és mindenkinek szól: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem.“ És aki illeti a tabernakulumot, nem halálának halálával hal meg, hanem élete és örök élete lesz. , Ez az az érték, amellyel hitünk minden más tanítás felett áll. Az Evangélium jó híre ebbe az egy mondatba szorítható : „Isten a mi Atyánk és mi az ő gyermekei vagyunk.“ Nem úgy fordulunk tehát hozzá, mint a nyomorult teremtmény a hatalmas Mindenhatóhoz, Teremtőhöz; — mint a sokszor bűnös alattvaló a szigorú és mindent számonkérő Törvényhozóhoz és Bíróhoz; — nem mint a szolga az Urához, hanem mint a gyermek mondjuk a mi Istenünknek: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!“ És, hogy az ég és föld között ez a kapcsolat még melegebb, még bizalmasabb, még inkább az ember szívéhez szóló legyen, az édes Atya mellett ott térdel az Örök Isten trónusánál értünk közbenjárva egy édesanya. A középkor a legszebb Mária antifonát sokáig e szavakkal kezdte: Salve Regina misericordiae! Üdvözlégy irgalmasság Királynéja! Krisztust ugyanis: Rex iustitiae, az igazság királya címével illette, mert tudták, hogy amikor megjelenik majd az égen az ő jele, a kereszt, akkor eljön hatalommal és fenséggel megítélni eleveneket és holtakat. De, amikor a középkor mély katholikus lelke félve gondolt az igazság királyára, a trónra mellé ültette örök közbenjáróként az irgalmasság királynéját. És ő is mindenható, mint mindenható az Isten. Nem parancsszavával, mint az Úr, akinek gondolata már lét, aki csak szól és lesz minden, hanem könyörgésével, imádságánál fogva. Jól mondja a régi magyar ének: „Téged rendelt jó anyánknak az Isten fia.“ Jó Anyánk és ő hatalmas, irgalmas szívű és könyörgésével mindent kieszközlő. De ha Isten Atyánk lett, az égben, ha a boldogságos szent Szűzben Anyát találunk az Úr trónusa előtt, akkor a földön mi egymásnak testvérei vagyunk. És hitünknek ezt a meleg, emberszívnek szóló nagy értékét az érti meg igazán, aki ezt az utolsó igazságot is teljes mértékben átérti. Csak annak atyja az Isten, és csak annak anyja a boldogságos szent Szűz, aki valóban testvér embertársának. Aki nem így tesz, azért az irgalmasság Anyja nem tud közbenjárni, mert a kérésének erejét maga gyengítette le. Aki nem így tesz, arra a nagy találkozáskor nem az atya vár, aki szereti a tékozló fiút is, és egyetlen bűnbánó szavára szívére öleli, a kegyelem kihul.