VI. ker. községi polgári fiúiskola, Budapest, 1872
I. Nézetek a földrajz tanítására nézve a polgári iskolákban. A földrajzi tudomány hazánkban azon mostoha gyermekek közé tartozott, sőt talán még jelenleg, a tanügygyel oly élénken foglalkozó napokban is, azok közé tartozik, melyeknek az édes anyai gondozás és nevelés egyltalában nem jutott osztályrészül. A földrajzt iskoláinkban mindenütt csak mintegy ötödik keréknek tekintik s ha elő is adják, a földrajzi ismeretek valódi czélja a legtöbb esetben el van tévesztve. Betanultatják a tanulókkal a földrészek, országok határait, folyóit, hegyeit s. a. t. könyv nélkül, talán a mappán is, anélkül, hogy ezen ismereteknek valódi értéket tudnának adni, mely egyrészről az életre volna haszonhozó és gyümölcsöző, vagy másrészről, a tudományos földiratra vonatkozó alapeszmék tudatát eredményezné. — Nem is csoda, hiszen alig két éve, hogy a földrajzra az egyetemen rendes tanszék állíttatott fel. A földrajzról még az illetékesebb körökben is azt hiszik, hogy azt bárki taníthatja, hogy az nem igényel semmi különös készültséget s odanyomják majd a nyelvész, majd a természetrajzi vagy mathematikai tanárnak, s ez kezeli ahogy épen jónak látja, szóval: igen lényegtelen valaminek tartják, mely különösebb figyelmet és méltánylást nem is érdemel, mintha ismételnék: Dat Justinianus honores, Galenus opes, — quid vero Ptolemaeus dei, equidem profecto nescio.“ — Pedig ki tagadhatná a földrajzi ismeretek fontosságát úgy az élet, mint a humán műveltségre nézve?! — És valóban különös, hogy a modern „tanterves és módszertanos“ időkben, hazánkban, a földrajz anyagának beosztása és kezelésének módszeréről senki sem reszkírozott egy értekezéskét, hogy legalább figyelmet keltett volna e mostohán kezelt gyermek iránt. Mi e tekintetben bátrak vagyunk igénytelen nézeteinket a polgári iskolákra nézve, röviden kifejteni. A nm. vallás- és közoktatásügyi ministériumnak a polgári iskolákra vonatkozó tantervében, a földrajznak köre hetenként két órával, három évre van szabva. És ez, tekintve a polgári iskolák tulajdonképeni feladatát, egyelőre, nem is mondható kevésnek. A tanuló, három év alatt, kellő vezetés, a tananyag helyes beosztása és elrendezése mellett, a leglényegesebb földrajzi ismereteket egészen elsajátíthatja. De szabad legyen kimondanunk, hogy a ministérium e tanterve és a földrajz anyagának ezen beosztása szerint ez eredmény elérése