II. kerület községi nyilvános polgári leányiskola és női kereskedelmi tanfolyam, Budapest, 1945
1׳ ■ . . ־־ . י't - v /"י י \ י-א Steg*5%»1 י ' S, «i ־ fehéi .׳ •-־ ׳ - 1 - ' ־ ז. - -Í י ־ ־>.!<־. י- V :■ ■ • I , , J • .י 'יי'. •י • ־.'‘ .... .* • Németh Ilona Teréz. . 05 ־ 1891 A Mindenható kifürkészhetetlen akaratából október 28-án gyászlobogó lengett iskolánkon. Németh Ilona kartársunkat gyászoltuk, akinek az Örökkévalóságba távozása nemcsak a tanári testületnek és az ifjúságnak, hanem az egész magyar nevelőtársadalomnak is pótolhatatlan vesztesége. Az ideális nevelő ragyogó példája volt az ő három évtizedes tanári működése. Tökéletes, sokoldalú, elmélyedő tárgyi " . ץ tudása, biztos módszere a tudás átadásába párosulva volt benne a legnagyobb szerénységgel, önzetlenséggel. Szivének túláradó szeretetében részesült mindenki, aki közelében élt; a legkészségesebben segítő kortárs, a leggondosabb édesanyát helyettesítő osztályfőnök volt. Tanítványai apróbb- nagyobb gondjaiban szívesen osztozott még az iskolából való távozásuk után is. Az igazi munka, a szürke hétköznapok kötelességteljesítése lassan, zajtalanul őrölte fel erejét. .׳ Ennek lett áldozata , szelid, csendes vértanúja a mi kedves Ilonkánk, akit a jó Isten valóban a katedráról szólított magához. Hosszú működés alatt olyan volt, mint a szendfényü olajmécs, mely egy világit mások számára . Önmagát emészti fel a lobogós tűjében. Kedves, törékeny alakját , csendes, szelid szavait , megértő mosolyát , egész szeretetreméltó lényét és értékes tanítását magukba zárták iskolánk falai és növendékeink fogékony lelke.*Ezért nem is távozott el körünktől, emléke örökké itt és jozott önki ' . /