V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1873
JA, JULLIUS pICERO ÉS LEVELEI. Midőn az európai műveit nemzetek irodalmának terén körültekintve látjuk, hogy újabb időben azon a köztársaság elméletét vagy a római köztársaság történetét tárgyaló sok jeles mű jött létre , minthogy ez az azon korra vonatkozó leghitelesebb maradványok alapos tanulmányozását tette szükségessé : azon gondolatra kell jőnünk, hogy korunk azon időnkénti mellőzést, melyet Cicero levelei iránt némely korszak tanúsított, derekasan helyre ütni akarja. A legalaposabb nyelvészek, a leghíresebb történészek vetélkedve tanulmányozzák és magyarázzák napjainkban Cicero leveleit s nemcsak tanulmányozzák, hanem megismertetik azokkal az ó-classicai műveltség jövő hivatottjait , a gymnasiumi tanulókat is. Az ó-classicai műveltség iránti hajlam ébresztése, tantervünk jobbítása és a tanítás céljának elérése bírt arra, hogy itt — a rendelkezésemre álló térhez mérten — Cicero leveleit bemutatva a clas- sicai tanulmány iránt érdeklődők figyelmét azokra — melyeket nálunk oly kevéssé olvasnak — fordítsam és azokból néhány vonással Cicerót jellemezzem. Ezen tervem kivitele mellett tantervünk érdekében szép — de előre látható terjedelmességénél fogva itt meg nem kísérthető — fejtegetés tárgyául szolgálna az is, hogy az ó-classicai tanulmányok iránti hajlam ébredése, a tanultakból maga a tanuló- és másokra háromló előny nem egyedül az előadási modortól, hanem jó részben a választott tananyagtól függ ; szépen ki lehetne mutatni, hogy Cicero levelei mennyire szemléltetik az ókortörténelmi tantárgy nagy részét ; menynyire könnyítik maga Cicero beszédeinek, mennyire Livius, Quintilianus és Horatius némely helyének helyes megértését, térszűke miatt azonban csak fenebb körvonalzott tervem kivitelére szorítkozom. A 4-ik század vége felé élt Macrobius-, Priscianus- és másoknál még sok hivatkozást találunk Cicero leveleinek oly könyveire, melyek korunkban már nincsenek meg; a régiek Cicerónak jóval több levelét ismerték, mint mi, — ránk Cicero neve alatt a leveleknek következő könyvei maradtak : Epistolarum ad Atticum libri XVI. „ ad Quintum fratrem 11. III. „ ad Familiares 11. XVI. „ ad M. Brutum 1. II. és Epistola ad Octavium. Az ítészek már a 16-ik század elején megegyeztek abban, hogy ezen levelek közül az utolsó helyen említett nem Cicerótól való, az utolsó előttire nézve pedig a vélemények ma is eltérők : az ezen levelek eredetisége mellett vagy ellen fölhozható érvek boncolgatásába nem fogva — csak a valódiaknak elismert levelekről szólunk. Az ily levelek száma — a Ciceróhoz intézetteket is beleértve — mintegy 850; ha ezen levelek keltét vizsgáljuk, azt vesszük észre, hogy a levelezés nem mindig egyenlő mérvben folyt, sőt — hogy néha hosszabb időre meg is szűnt, — az ily szüneteket valószínűleg Cicero elveszett levelei töltenék ki. p. o. Cicero consuli évéből egy levelet sem ismerünk és aránylag sokkal kevesebbet a Caesar és Pompeius között folyt polgárháború elé, mint az az után eső korból ; a levelek legrégibbike a. u. e. 686, Kr. e. 68. vagyis Cicerónak aedilisi tisztségére következett évben, legújabbika pedig a. u. e. 711. Kr. e. 42. júl. 28-án, tehát néhány hóval Cicero meggyilkoltatása előtt, kelt.