V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1928

R2V 2010 A legtöbb magyar középiskola homlokán ott ragyog díszül és vezér­csillagul a magyar nemzeti múlt egy-egy dicső neve. Iskolánk Berzsenyi Dánielnek, a magyar Horatiusnak nevét viseli. Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel 177­­. május 7-én, a vas­megyei kies Kemenesalján, Egyházashetye községben született, evan­gélikus vallásu gazdag földbirtokos-családból. Tizennégy éves koráig ott­hon nevelkedett atyja felügyelete alatt, ki jogvégzett, latinos műveltségű, puritán férfiú volt. Már otthon megtanult atyjától latinul és vele együtt olvasgatta a római történetírók és szónokok műveit. Gondolkodása és képzelete már korán a klasszikus római szellem hatása alatt fejlődött. A falusi élet tiszta világában, a természet idilikus örömei között testben és lélekben egészséges, erős ifjúvá serdült. Atyja csak ekkor vitte a soproni líceumba, hol tökéletesítette latin tudását és megtanult németül is. A fa­lusi szabad élethez szokott ifjú nem érezte magát jól az iskolában, mert előrehaladott kora miatt kinőtt társai közül. Ezért atyja még tanulmányai befejezése előtt hazavitte és gazdálkodásra fogta. A költői lelkű ifjú, hacsak szabad órája akadt gazdálkodás közben, elővette kedves költőit és szigorú atyja elől elbújva erdőn, mezőn, padláson vagy az éjjel csendjében olvasta őket. Legjobban Horatiust szerette. Közben átvette anyai örökségét, Söm­­jénbe költözött és megházasodott. Felesége Dukai Takács Zsuzsánnál, egy­szerű és takarékos nemesasszony volt, kivel szorgalmasan gazdálkodott te­kintélyes birtokán, szerényen élt és vagyonát gyarapította. A falusi gazdál­kodás­ állandó gondja mellett és kedves költői olvasgatása közben is éber figyelemmel kísérte nemzeti életünk viszontagságait. Hazafias, puritán lelke mélyen elszomorodott az idegen nyelv, viselet, szokások és erkölcsök roha­mos elharapódzásán, melyek mind a nemzeti jellem, erő és erkölcs elkor­­csosulását eredményezték. Évekig titokban, lelki szükségből, honfibúja csil­lapítására írogatta ódáit és egyéb verseit, melyek azonban nem sokáig ma­radtak fiókjában, mert egy véletlen folytán napvilágra kerültek és bámulatba ejtették az egész országot. 1813-ban önálló kötetben jelentek meg költeményei. Egyszerre ország­szerte elterjedt híre s mindenütt ujjongva üdvözölték a hatalmas szavú költőt. Könyvét mindenütt olvasták, elkapkodták s csakhamar második ki­adásról kellett gondoskodni. A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, Berzsenyit vallotta legkedvesebb költőjének és lelki testvérként köszöntötte. A reform-korszaknak, a nagy nemzeti föllendülésnek, Berzsenyi volt első hangosabb hirdetője. Szava betöltötte az egész országot. Közben átköltözött atyjától örökölt birtokára, Niklára és itt halt meg 183­­. február 24-én. Az Akadémiában Kölcsey Ferenc mondott fölötte gyönyörű emlékbeszédet. Vármegyéje emlékoszlopot emelt sírja fölé a niklai temetőben, Egyházas-He­­tye pedig emléktáblával jelölte meg szülőházát. Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében emlékszobra áll, legutóbb pedig Celldömölkön leplezték le mellszobrát. Berzsenyi négy gyermeket hagyott hátra. Családja Farkas fiának gyermekeiben ma is él Berzsenyi Dániel a vallásosságnak, hazafiságnak, tiszta erkölcsnek és a magyar vitézi erényeknek költője. Eszméinek fensége a legtisztább ma­gasságokba felér, hangja ércesen zengő, nyelve a klasszikus versformában is gyökeresen magyar eredeti, érzésének lángoló heve minden magyar szívet egybeolvasztó. A „Fohászkodás“ és „A magyarokhoz“ című két költeménye szájról-szájra jár e hazában. Tanulóink igyekezzenek minél teljesebben lel­kükbe fogadni intézetünk névadójának, Berzsenyi Dániel­nek szellemét, ki­nek féldomborművű mellszobra aulánkat díszíti. ATTILA-NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, I. KERÜLET SZENT JÁNOS-TÉR 1-a.. Felelős igazgató: KULCSÁR RICHÁRD)

Next