Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1861
Pest megye viránya összehasonlítva Alsó-Ausztria virányával. Heuffel, ki hazánk érdekes növényzete, nevezetesen a dúsgazdag bánáti virány tanulmányozásának egy a terhes orvosi pályán is sok érdemekkel koszorúzott életet szentelt, 1827-ben lépett legelőször nyilvánosságra egy felavatási értekezéssel (Dissertatio inauguralis medico-botanica de distributione plantarum geographica per comitatum Pestiensem), melyben a Pest megyében előforduló növények geographiai viszonyait fejtegeté. Igazolásul Baumgarten, az erdélyi flóra szerzőjének jeles mondatát irá a munka homlokára: „res patriae, cum possis, non illustrare, nefasmelyet tanulmányozásainál mindig szeme előtt tartott. Ezen néhány buzdító szavakból álló útlevéllel ment a szerény kis munka a világba. Sadler Horn Comitatus Pestiensis czimű munkája, mely Heuffel értekezésének alapul szolgált, csak egy évvel azelőtt (1826-ban) jelent meg. Az értekezéssel hazánkban egy uj eszme jön megpenditve, mely külföldön is, hol a scientia amabilis sok imádóknak örvendezett s hatalmas pártfogásban részesült — csak kevés évvel az előtt fogantatott meg. Nem lehet érintetlenül hagynom azon érdekes körülményt, miszerint a növényi geographia eszméje Némethonban is egy dissertatio inauguralissal jön a tudományba bevezetve Stromayer által ily cím alatt: Commentatio inauguralis, sistens históriae vegetabilium geographica,e specimen. Göttingae 1800. A növényzet ezen érdekes viszonya azonban csak az uj század második tizedében fejlődött külön tanulmánnyá, mely különösen Humboldt által lett megalapítva s egy részletes értekezéssel megindítva ily cím alatt: De distributione geographica plantarum secundum coeli temperiem et altitudinem montium prolegomena. Lutetiae Parisiorum 1817. A meglendített ügyet hevesen felkarolták Wahlenberg, Schouw, De Candolle, Meyen, és nálunk ? — adacta tétetett. Heuffel értekezése egyedül maradt s elfelejtetett. Mi szorgalmatosan botanizáltunk, a tényeket egyre halmoztuk, de azokkal soha számot nem vetettünk. Hogy azonban méltatlanok ne legyünk saját férfiaink irányában, meg kell említenünk, miszerint Sadler, kinek a magyar flóra körül szerzett érdemei külföldön ismeretesebbek lettek mint nálunk — a fentebb érintett munkájánál meg nem állapodott. Ugyanis 1840-ben egy második kiadást bocsátott közre s azonkívül növényzetünk geographiai viszonyait is mindig éber figyelemmel kisérte. Jegyzetei azonban soha napfényre nem jutottak. Heuffel és Sadler első fellépése óta sok megváltozott. A tudomány is más lett, methodusa is egészen más. A tartományok viránya sem többé az, ami volt ezelőtt 35 évvel. A haladó cultúra nagy változást idézett elő, sok fajták eltűntek, helyükbe mások léptek. A föld művelődése nálunk is nagy mértékben haladott. Tömérdek föld fölszántatott; hol ezelőtt 20 évvel a természet szabadon gazdálkodott, ott most az eke uralkodik és a kapa. Az élelmet a trágya nyújtja, mely tömérdek gyomot növeszt. Azonban mi sem változtatta meg oly nagyon a tartományok egész természetét, mint az erdőirtás, melynek gondatlan folytatása mellett a föld elvadul.