Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
többi származott, alkalmasint a gót alak tekintendő. Magyarázatát illetőleg nagy valószinűséggel bir Grimm nézete (Gesch. d. ds. Spr. II. 517 s k. 1.), ki a Suethans nevet egy gót igére sveitha, svaith, svithum (éjsz. még ma is svidh, sveidh, svidhum) akarja visszavezetni, mely ige annyit tesz, mint urere, és sveithans a. m. urentes. Ezen magyarázat szerint a svédek onnan nyerték volna nevöket, hogy az erdők „leégetése“ által szereztek maguknak termőföldet. Ez igen valószínű és megfér még azon ténynyel, hogy az ország mai nap is telve van óriási, hatalmas erdőségekkel.6) Első lakhelyeik kétségtelenül a Mälar tava körül keresendők, melynek partjain birodalmuk mai fővárosa, Stockholm, is fekszik. Ezen tó körül volt a Sviaridi (svédország, Schwedenreich), miből Sverigge és Svédország mai neve származik. Később a Mälar tavától délre és nyugatra vonultak, míg a gautok és dánok birtokaihoz értek. A nép éjszaki neve: svi thiodh (ó svéd nép). — A nép legrégibb története mesés, mondás. Főtemplomát, Upsala mellett, a monda szerint Odin főisten unokája Yngwe alapította; ettől származtatták magukat az Ynglingok, a svédek legrégibb királyai, Kar, Odin egy unokája, Seeland (dán) királya, elfoglalta Svédországot is, de Ragnar Lodbrog mesés fejedelem fia, Björn Jernside, önállóan kormányozza a királyságot.7) A történetbe csak Olaf alatt lép Svédország; Olaf hozta be véglegesen a keresztény vallást; ő egyszersmind az első, ki magát „Svédország királyának“ nevezte. Ez történt Kr. u. 1000 körül, midőn hazánkban Szt. István hasonló módon megalapította a magyar királyságot. 2. A gautok. Ezen népet nem szabad összezavarni a gótokkal. A gautok neve gót: gautos, éjsz.: gautar, ó-svéd: götar, agsz.: geátas; ellenben a gótok 8) neve gót: gutans, éjsz.: gotar, agsz.: gotan. Ezen gótok azon gautoktól, kik határozottan az éjszaki (skandináviai) népekhez tartoznak, tökéletesen különbözők, bár mindketten germánok, sőt talán közelebb rokonsági viszonyban állnak egymáshoz, mint más germán néphez. Grimm (Gesch. d. ds. Spr. I., 140) azt állítja, hogy ezen népek csak annyira különböznek egymástól, mint neveik magánhangzói, minthogy pedig ezen nevek, nézete szerint, csak hangváltás (Ablaut) következtében eltérők egymástól, tehát a gautok és gótok egy és ugyanazon nép volna, csakhogy a hangváltott névvel bíró nép a másiktól, mely eredetinek tekintendő, származott. Ezen nézetet azonban alig támogatja valamely nyomosabb történeti tény, sőt e két nép nyelveinek (persze, igen csekély) maradványai is a mi felfogásunk mellett szólanak. A gautok déli Svédországban laktak, különösen a Wetter és Wäner tavai körül. A Wettertó két csoportra, keleti és nyugati gautokra, osztotta őket, mely felosztás nyoma a Wettertó melletti tartományok neveiben (Oester- és Westergötland) még mai napig fenmaradt. Gutenburg, Svédország második városa, szintén ezen gautoktól nyerte nevét.93. A dánok. Ezeknek eredete és legrégibb története homályos, sőt mondhatni, rejtélyes. Nevek lat.: Dani, éjsz.: Danír, agsz.: Dene. A név eredete és értelme épen olyan homályos, mint a népé.10) A tartomány éjszaki neve volt Dan-mörk (mörk nem a. m. a német Mark — határ, finis, hanem a. m. sikság, planities) vagy Danarvelti és Danarid. A régiek nem tudtak a dánokról semmit. Legelőször említik őket a Kr. utáni Úi-dik században Procopius, a byzantin történetiró, és Jornandes, mindketten mint egy skandináviai népet. 6) Svédország egész területének kilencz tizedrésze még nap is erdőség. 7) L. ezen mondás történetekről Geyer, Gesch. Schwedens, I., 41. s k. 11. s) Kik a fekete tenger körül otthonosak. Ezekről szól értekezésünk első része. 9) Jornandes a skandináviai népek közt, c. 3. említ egy gautigoth nevű népet is. Ezen név azonban valószínűleg csak a gautha-thiodh ( gaut-nép) név elferdítéséből eredt. Grimm, Gesch. d. ds. Spr. I., 309. 10) Mint tökéletesen hamis alaptalan magyarázatok visszautasítandók azok, melyek a nevet 1-ször a német dehnen ( nyújtani), agsz. : Itteniem igével akarják összefüggésbe hozni, mert a hangmozdítás (Lautverschiebung) törvénye szerint ezen magyarázatnak (a hangtan szempontjából) csak akkor volna helye, ha az agsz. alak denian, és az újnémet thenen volna. De igy, megfordítva állván a dolog, a magyarázat egészen alaptalan, de különben is nem magyaráz semmit; 22-szor : kik az agsz. denn (völgy) szóból akarják magyarázni. De ezen etymologia is lehetetlen, hangtani törvényeknél fogva, mert a dán név angolszász alakja nem denir, hanem danir. Ezen hangváltozás pedig nem volna magyarázható, mert dem-ban az e nem eredt a-ból, hanem i-ből; — 3-szor, kik azt vélik, hogy a nép, mint ez a régieknél gyakran (?) történt, valamely előkelő királya után neveztetett el és pedig Dan hin mikillati (Danus superbus) után. Ezen magyarázattal él már a dán történelem egyik legfontosabb forrása Saxo is, ki a dán birodalom legfényesebb idejében, a Waldemar királyok korában élt, és tudományossága vagy inkább jó latinsága miatt Grammaticus melléknévvel tiszteltetett meg. De Saxo történelmi munkájának első részét, s úgy ezen Danus superbust is, éjszaki népdalokból vette, miért is itt forrásnak nem tekinthető.