Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1871
Itazismusz-e avagy Etazismust gymnasiumainknak az ógörög ejtésében? Tudom, háládatlan kérdéssel állok szemben, amennyiben felette nehéz egy új, érdeket keltő oldalát tüntetni fel oly tárgynak, melyhez már is úgy hazánk, mint a tudós Némethon legkitűnőbb tanférfiai alapos szakavatottsággal s kimerítő részletességgel hozzászólottak. *) Bár tudom azt, s bár hozzá ezt is, hogy önálló vizsgálódásbra e téren még csak igen kezdetlegesek, de mert a kérdés nagy horderejéről s mihamarabbi végleges megoldásának szükségességéről mélyen vagyok meggyőződve, meg nem állhatom, hogy határozott pártállást foglalva közvitézi szolgálatomat fel ne ajánljam az igazság vezéri bajnokainak. Ha egyik feladata a classica philologiának a görög hajdankor egész gondolatkörét felkarolni s minden oldalról teljes fénynyel megvilágítani, kell, hogy kedves kötelességének ismerje, kutatásait kiterjeszteni arra is, miként hangzott egykoron az ez idő szerint „holt“-nak hirdetett nyelv az eltűnt dicső nemzet ajkáról. Mert hisz az egyes irodalmi termékek távolról sem fekszenek előttünk néma gondolathalmaz gyanánt, sőt épen nyelvet tüntetnek elénk, mely egykoron amaz „os rotundum“ lakóit egymással megérteté, s ennélfogva hallható volt. Már pedig a phonetikus hang az, melyben a nyelv belélete nyilatkozik, melyben forrását találja a beszédnek úgy érzéki költészete, mint szónoklata. Mely nemes nyelv hibásan ejtetik, hasonló — mint ezt a siegburgi Humperdinck igen elmésen s találóan mondja — oly remek zenedarabhoz, mely hibás avagy elhangolt hangszeren adatik elő. Hogy mindez igaz, hogy tehát a helyes ejtésnek nyomozása a komoly czél érdekében nemcsak kívánatos, de múlhatatlanul szükséges, nem kételkedik abban senki, de sokan igenis abban, ha váljon egyáltalán megtudható-e, mint ejtették nyelvüket az ógörögök? E leverő kéjelgésnek tulajdonítandó leginkább, hogy philologusaink nagy része azon téves hiszembe esvén, miszerint e téren az igazság többé semmikép fel nem deríthető, minden lelki furdalás nélkül megmarad egyszer megszokott ejtésmódja mellett s mitsem törődik azzal, ha helyes-e az vagy sem. Nincs tagadás benne, sok tekintetben jogosult e kéjelgés. De ha látjuk, hogy korunk az ékesirás megfejtése alapján eddig elé nem ismert nyelveket olvasni s megérteni kezd; ha látjuk, hogy Aegyptusnak nem rég fátyoltakarta képfeliratai immár nem titkok többé, kérdem, mi jogosít fel hinnünk, hogy hasztalan a tudomány erőlködése, midőn jóval szerényebb feladattal szemben áll. Szerényebbel, mondom, mert emitt hasonlíthatlanul számosabbak és dúsabbak a források, melyekből merítenie lehetséges, mert emitt nem vár reá a semmiből való teremtés nagy munkája, mert emitt csak az ügyes bányász kutató, a tájékozott mathematikus összevető tehetségére szorul, hogy az igazságot, ha nem is elérje, de legalább a valószínűség határáig megközelítse. Hisz mennyi becses adatot szolgáltatnak kezéhez az ókor írói és pedig a görögök úgy, mint a rómaiak, mennyi meg nem vetendő kiindulási ponttal ajánlkozik neki Görögország jelen lakosinak nyelve; mily egészséges tápot, mily bőségben biztosit számára maga az ó-görög nyelv rendszerének, iratjegyeinek, történetének és tájszólásinak okszerű meghányása; s mindezek mellett mily biztos támaszra talál más indogermán nyelvek analógiájában, a módszeres általános nyelvismeretben. Valóban, ki e könnyen hozzáférhető forrásokat már csak futólagos figyelemre méltatja is, lehetet t*) Kezemnél voltak s forrásimul szolgáltak a következő munkák : »Ueber die Aussprache des Griechischen.« Von Oberlehrer Scholz in Gütersloh. »Ueber die Aussprache des Altgriechischen.« Von Dr. Humperdinck zu Siegburg. Mindkettő a »Zeitschrift für das Gymnasialwesen« 2-ik évfolyamában (1868). »Ueber die Aussprache der griechischen Vokale und Diphthonge.« Von Gr. Curtius a »Zeitschrift für die österreichisch sn Gymnasien« 3-ik évfolyamában (1852). »A classica philologia encyclopaediája« irta Télfy János. Pest. Emich Gusztáv tulajdona. 1864. 33—48. 1. »Ueber die Aussprache des Griechischen« von Friedrich Blass. Erweiterter und verbesserter Wiederabdruck aus dem Programm des Naumburger Domgymnasiums von Ostern 1869. Berlin, Weidmann’sche Buchhandlung 1870. »Ausführliche Grammatik der griechischen Sprache« von Raphael Kühner. 2-te Auflage. Hannover. Halm'scho Buchhandlung. 1869.1. 45—56. 1.1*