Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
AZ ÖSZTÖN ÉS KIELÉGEDÉSE. Ama két ellenes pont, melyek közt az emberi élet sarka módjára ide oda hányatva lefolyik, melyek egyikét mindig magában viszi s kerülni akarja, másikát ritkán találja s csak perczekre bírja: a szükség s a kielégedés. Végessége folytán mindenkorra a szükség uralma alá vetve, keresi az egyén folyvást a kielégedést s nincs perce életének, nincs pontja működési terének, melyben az egyes úgy mint az egész nem e két állapot végzetes antagonismusától szabad volna. A szükség vezérli mívelődése lépteit, a kielégedés megjelöli haladása mértékét, pedig gyakran mint a szomjazó Tantalus gyümölcsök után kap, melyek elérhetetlenül csüngnek feje fölött, célokat tűz ki magának, melyeket csak egy «végtelen sorban» érhet el, vagy megelégszik álmodott dicsősége nemtelen surrogatumaival. Az állapotok ezen váltakozó játékát lényegében megérteni elméleti vívmány, de viszont gyakorlati követelés is, a két megfelelő tag viszonyát kifürkészni, még pedig lehetőleg mennyiségi pontossággal, hogy az ember cselekvésében végre valahára bizonyos szemmértéket nyerjen s ne vesse el hiú ábrándok kedvéért a használható, de csekélynek látszó valóságot. Mert az élet oly rövid, hogy az igazi célok elérésére is kevés; annál rövidebbnek kell pedig lennie, ha nagy részét hamis céloknak szenteli, mesterséges szükségletek kielégítésére áldozza, mint azt a modern társadalmak teszik. Szükség és kielégedés kísérik az embert minden léptein, a gyermekkor tűnő játékaitól kezdve a férfiú komoly harcáig magasztos érdekekért, s az egyesek és nemzetek gazdaságainak halálos versenyét ezen egy rugó mozgatja. A szorításnak, melyet a környező valóság gyakorol, engedve, máris kutattak mennyiségi határozatokat, legalább a mennyire a gyakorlati élet megkívánja. Ma már senkinek nem jut eszébe, egy hadsereg élelmezésénél mennyiségileg határozatlan módot felajánlani; az adag, ha még oly csekélyre teszik is, physiologiai mennyiségi eredményeknek kell hogy megfeleljen. Mily csekélynek kell a munkás !*