Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883
4 Luther alakjában. Az emberi szív ezen elolthatatlan vágya, az ideál, melynek oltárán az emberiség legjobbjai vérüket és életüket mindenkor szívesen hozták áldozatul: az egyéni szabadság örök eszméje. Ez eszmének adott kifejezést Luther, nem leplezve és habozva, hanem nyíltan és határozottan; s hogy e magot, melyet az utódok gondozása széles gyökerű s magas lombozatú fává fejlesztett, az emberiségbe elvetette, azon talajba, mely annak felnevelésére legalkalmasabb s oly bölcs óvatossággal, mely fejlődését biztosította, — ez Luthernek örökké tartó dicsősége, mely azt nem csak hitfelekezete, hanem az összes világ előtt megilleti. Rendkívüli eszköz kellett ez eszme megvalósítására; ember, kinek szelleme ily nagy gondolat megértésére, rajongó szeretetére és szívhez szólókifejezésére volt képes s ezen rendkívüli ember éljen Luther Márton volt. Megáldva a szellemi erő bámulatos adományaival, sanyarú nélkülözések között hozzá szokott a kemény és nehéz munkához, mely önállóvá teszi s önerejével táplálja a férfiút. Kételyektől tépett fiatal szíve iszonyú belső küzdelmeken ment keresztül, melyek érzelmeit nemesítették s akaratát megedzették; s mikor az eszme a küzdőtérre hívta, ott állott készen az élethalál harczra, hogy az eszme igazságát, ha kell, saját életének feláldozásával is megbizonyítsa. Veszély és fenyegetés meg nem ingatta őt soha perczig sem; támaszkodva a szent írás szellemére, melyben lelki üdvösségét megtalálta volt, bízva istenében, ki szemlátomást tartá védő kezét üldözött feje fölött, — úgy állott daczos elszántsággal az egyszerű szerzetes a bámuló birodalmi gyűlés előtt, hogy tanúságot tegyen lelke szabad meggyőződése mellett. S e meggyőződés terjesztése volt azon czél, melynek szolgálatába állította szellemét ; magával ragadó szónoki képessége; anyanyelvének utódai által soha felül nem múlt ismeretes művészi kezelése (melynek a német nemzet egyik legnagyobb kincsét, a bibliafordítást köszöni); előadásának egyszerűsége, szemléletisége, szívre ható hatalma, — a nép szívébe mélyen vésték azon tanokat, melyek által Luther maga is visszanyerte volt lelke nyugalmát, tt a hova a beszéd nem hathatott, oda hatott a művészet Luthernek világhírű egyházi énekeivel, melyek férfias hangzatosságukkal a szívet megnyerve, a tan elfogadására is késztették a lelkeket. Az egyéni szabadság eszméje, melynek megvalósítására Luther volt az alkalmas egyéniség, teljes gazdagságát nem fejtette ki egyszerre; lassan, mint a magas tölgy csekély magból, hajtotta az eszme azon három ágát, melyek a világ összes viszonyaiba éltetve terjedtek szét: a lelkiismeret, a tudomány és a társadalom szabadságát.