Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884

Felette szeretném, ha az olvasó mindjárt a czikk elején helyesen értené szándékomat. Nem azt tagadom, hogy a formai logikának van­nak kétségbe vonhatlan alaptörvényei, melyekből részletesebb tör­vények leszármaztathatók. De kettőt tagadok: 1. azt, hogy ezen tör­vények mostani alakjukban kimerítenék a logikai viszonyokat és hogy mindazok érvényesek, miket a formai logika ilyenekül hirdet, és 2. azt, hogy ezen törvényeket a formai logika elvileg bírná levezetni avagy csak megindokolni is. Elismerve ennélfogva a formai logika sok tételeinek igazságát, tagadom, hogy jelenlegi rendszeres alakját továbbra is megtarthatná, mert azt a szellemi működés átalános tör­vényeivel igazolni, vagy csak megegyeztetni is, nem képes. 2. Ezen tényállást a logika történelme igazolja, mely, a­hol benne haladás észlelhető, nem egyéb,, mint törekvés arra, hogy az aristotelesi fogalmazás új, megfelelőbb fogalmazással helyettesíttessék. E tényállást pedig mai nap az önálló gondolkodók szinte kivétel nél­kül elismerik, hol nyíltan, a régi tanok bírálásával, hol hallgatag, új rendszeres alakok megalkotásával. Nem kell e célból másokat emlí­tenem, mint Kantot és Hegelt, két homlokegyenest ellenkező irány képviselőjét, kik közt állanak a német logikusok Herbarttól kezdve Schuppeig, mint Lotze, Trende­nburg, Überweg, Lange, Sigwart, Wundt. — elég ráutalnom a Kanti alapon megindult Hamiltonra, kinek nyomdokain haladtak de Morgan, Boole, Jevons, hozzá még talán J. Stuart Millre. Mind­ezen férfiak új meg új, és (mondjuk meg egyenesen) folyton bonyodalmasabb és érthetetlenebb alakban adják elő ezen oly egyszerűnek látszó tant, a­mi minden esetre gyanús, ha meggondoljuk, hogy simplex sigillum veri. Távol van tőlem, hogy e lelkes férfiak érdemeit a logika helyes fogalmazása körül kevésre becsülném; elismerem nyiltan azon tisztán tudomá­nyos indokú törekvést, melynek műveik keletkezésüket köszönik. Mind­azon­által, teljesen ismerve csekélységemet ezen nagy fér­fiakkal szemben, szerénytelenséget még­sem követek el, állítván, hogy csekély nézetem szerint a logika hiányait nem azon pontból orvo­solják, a­melyből azok egyedül gyógyíthatók. Mert ezen törekvések mind azon egy alaphibában szenvednek, hogy a logika eddigi alap­elvét vizsgálat nélkül elfogadják. Pedig a régi törzs más gyümölcsöt soha nem fog hozni; sokkal hatalmasabb ama régi alapelv, semhogy a részletekben eltérést engedne. Végzetes hatalmával menthetlenül magával sodor s a nemes szándék foltozássá kénytelen törpü­lni. Leg­jobb esetben az elv ellen elkövetett mellékes vétségeket javítanak, a

Next